Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

VIII. BIZONYTALANSÁG ÉS STABILIZÁLÓDÁS AZ ANSCHLUSST KÖVETŐEN

Kőszeg, Szentgotthárd és rajtuk kívül egy sor kisebb község a zárt német településterületen belül fekszik. Burgenland Pannónia részét képezi, és mint határvidék arra hivatott, hogy küldetését a Duna és a Dráva közti területen, sőt azon túl is teljesítse - folytatta Portschy, majd hozzátette: Burgenland felosztását nem tartja indokoltnak, csak akkor, ha „általa ismeretlen oknál fogva Burgenland Magyarországgal szomszédos jelenlegi határait adottnak fogadjuk el."

849 A szomszédos stájer tartományban Kajetan Flecker, a birodalmi katonai szövetség (NSReichskriegerbund) ottani vezetője annál erőteljesebben szorgalmazta Burgenland felszámolását. Flecker szerint a tartomány fennmaradása kifejezetten németellenes érdekeket szolgálna. Az egységes Burgenlanddal egyesek célja nem volt más, mint, hogy az egykori nyugat-magyarországi területeket továbbra is magyar érdekszférában tartsák, és bizonyos politikai, kulturális egység kialakítása révén a Magyarországhoz való visszacsatolást megkönnyítsék.

850 Az 1938. október 15-én hatályba lépett törvény (Gebietveränderungsgesetz) nem kegyelmezett az egykori burgenlandi tartománynak, melyet a racionalizálás jegyében feldaraboltak, és két szomszédos Gau, a volt Alsó-Ausztria és Steiermark között osztottak el. Ez egyben azt is jelentette, hogy a tartomány életben tartását célzó törekvések kudarcot vallottak. Burgenland területi gyarapításának tervei (rövid távon a szomszéd körzetek, közép távon pedig Nyugat-Magyarország rovására) egyelőre csupán az ötletgazda, Tobias Portschy egyéni ambícióinak a számlájára voltak írhatók. Sejthetjük, s láttuk is, hogy a német kormány milyen hoszszú távú elképzelésekkel rendelkezett Nyugat-Magyarország státusát illetően. A pillanatnyi helyzetben azonban minden valószínűség szerint többet ért Berlinben a magyar kormány támogató hozzáállása a hitleri külpolitikai program megkezdett realizálásához, mintsem hogy Sopron és a németek láltal lakott határszél ügyét bolygassák. Ezt látszik igazolni, hogy 1938 januárjában, az Anschlusst megelőzően olyan német röpiratokat és térképeket köröztettek Ausztriában, melyek a Felvidék Magyarországhoz történt visszacsatolását ábrázolták, s a német határok kiterjesztését a zsidó sajtó rosszhiszemű híresztelésének állították be.

851 Az óvatos német magatartás megmaradt 1938 márciusa után is. A csatlakozást megerősítő április 10-i népszavazás eredményét üdvözlő magyarországi (bánfalvi) felvonulókat például az SS Neckenmarkt-i (Sopronnyék) vezetői fordították vissza, azzal, hogy mellőzzék a direkt propagandát, mert az a német-magyar jó viszony rovására megy.

852 A remények és félelmek tavaszának hirtelen elmúltával maradtak az utóbbiak. 1938 nyarán és őszén több alkalommal rendeztek felvonuló tüntetést Bécsben - elsősorban az ottani egyetemi ifjúság részvételével - Sopron és környéke Németországhoz csatolásának kikényszerítésére.

853 A határ körzetében egyre több pángermán agitátor érkezését észlelték. A környék elöljárói nem egyszer kérték a soproni főispánt: járjon közbe annak érdekében, hogy a külügyminisztérium fellépjen a német hatóságoknál az ilyen jellegű beavatkozásokkal szemben.

854 A közigazgatás és a kormány intézkedései nem bizonyultak megnyugtatónak. A vármegyei vezetést és a rendőrséget határozatlannak és gyengének találták,

855 utóbbi esetében kifogásolva, hogy az nem szab gátat a nap-nap után rendezett szélsőséges összejöveteleknek, 849 Idézi: Ernst 1989. 127-128. o. 850 Ernst 1989. 122. o. 851 A csendőrség nyomozó osztály parancsnokának jelentése, 1938. január 26.

MOL, BM, K 149, 4. d. 1938. 2. t. I. 1045/2 - 1937. 852 Boór bizalmas jelentése Patakynak, 1939. április, MOL, ME, K 28, 1939-S-15639. 853 Bizalmas jelentés, 1938. december 7. MOL, Belügyminisztériumi Levéltár (BM), rezervált iratok (K 149), 1938-218076. 854 SI. IV. B. 1401. Sopron Megye Levéltára (SMLT) Sopron Vármegye Főispánjának Iratai 1872-1944. 153. d, 584/938. 855 Hőgyészy Pál főispánt többen alkalmatlannak tartották a szerepére a feszült helyzetben, Sopron megye alispánja, Gévay-Wolff Lajos pedig maga jelentette ki, hogy itt ő lesz az utolsó alispán. Bizalmas jelentés, 1938. május 9. MOL, ME K 28. 3. cs. 8. t. 1938. (ME é.n. IL o.sz.n) 1-7.