Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN

A magyar és a speciálisan soproni nemzetiségpolitika alakulásáról, illetve annak fogad­tatásáról legközvetlenebb forrásul a helyi német társadalom képviselőinek gondolatai szolgál­nak. A német kisebbséggel szembeni magatartást sérelmezték a soproni németség szellemi vezetői. Egyikük, Medgyesi Schwartz Alfréd, 579 a magyar kormányhoz lojális soproni város­politikus 1922-ben megírta a soproni népszavazás német vonatkozású epilógusát. 580 Alapki­jelentése nem sokban különbözött a fentebb említett magyar szempontú propagandisztikus értékelések jellegétől, csak épp azok ellentétét tartalmazta. Véleménye szerint a népszavazás magyar sikere kizárólag a magyar szavazóknak volt köszönhető. A németek többsége Ma­gyarország ellen szavazott. Ezt a - mint láttuk többféleképpen értelmezhető - matematikai eredményt egy nehezen bizonyítható tétel felhasználásával állította érvei sorába. E szerint a burgenlandi németség mindig hűséges volt, sem II. József, sem a Bach-korszak alatt nem fordított hátat a magyarságnak és a magyar államnak. Schwartz a változás magyarázatát a múlt század végétől jelentkező totális magyarosításban látta, melynek legsúlyosabb hatású részét az elemi szintű népoktatás elsorvasztásában jelölte meg. Az iskolában a németóra fon­tossága egyenlő volt a tornával és az énekkel. A megelőző ötven év soviniszta politikájának következményeképp a német értelmiség elidegenedett a német kultúrától, és politikailag a magyar soviniszta körökhöz közeledett. Bár a szerző nem mondja ki, alapvetően ebből a ré­tegből kerültek ki a Magyarországra szavazók 1921-ben. Vidéken a konzervatívabb lakosság, mely hagyományait jobban tudja ápolni, nehezebben szakítható el a német kultúrától. Ez a tény a Sopron környéki falvak szavazási eredményén könnyen lemérhető volt, hisz Sopront nem számítva, a népszavazási terület többi részén 53,2% százalékos osztrák győzelem szüle­tett volna. 581 A népszavazás számbeli győzelem a magyaroknak, de erkölcsi vereség is - ál­lította Schwartz -, mivel a városban is a németek több mint a fele voksolt Német-Ausztria mellett. Az írás főként a német iskolaügy rendezését követelte, és javaslatot tett német vá­lasztókerületek felállítására is. Schwartz 1922 márciusában, a dolgozat kiadásakor még némi bizalommal tekinthetett a jövőbe. A miniszterelnöki ígéretek még nem veszítették el aktualitásukat. A valóság azon­ban hamar kiábrándította a brosúra szerzőjét. Schwartz memorandumára a Magyarországi Szociáldemokrata Párt illetékese és lapja is reagált. A párt egyik soproni gyűlésén és a Nép­szava hasábjain egyaránt kifogásolták a német nemzeti kisebbség elnyomására irányuló he­lyi és országos törekvéseket, elsősorban az anyanyelv használata elé gátat emelő politikát. 582 Felszólalásuknak természetesen semmilyen következménye nem lett a nemzetiség helyzeté­re. A dolgozatban foglaltak hatása csupán annyi lett, hogy példányait elkobozták, írója ellen pedig eljárás indult. 583 1925-ben alakult meg a Magyarországi Németek Népművelődési Egyesületének soproni csoportja. A január 25-i ünnepség két szónoka, Johann Huber 584 és Schwarz egyaránt a kultu­rális jogok érvényesülésének hiányát kifogásolták, felpanaszolva, hogy az elmúlt ötven évet a német iskola, színház, általában a német kultúra visszaszorítása jellemezte. Az 1922-es memo­randum szerzője utal korábbi dolgozatára, megállapítva, hogy az abban leírtak korántsem vol­tak túlzó megállapítások. Az intelligencia, mely magyar közép- és felsőfokú iskolában folytatta 5,9 Medgyesi Schwartz Alfréd ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag 580 Alfred von Schwartz: Die Zukunft der Deutschen in Ungarn. Oedenburg, 1922, s. n. 081 Figyelembe véve, hogy az egyik község, Nagycenk teljes egészében magyar lakta település, ahol mindösszesen öt szavazat ot adtak le Ausztriára, akkor az arányok még egyértelműbben jelzik az osztrákok iránti szimpátiát. 582 Népszava, 1922. július 18., ill. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 17, 178/pol. 583 Tilkovszky 1997. 194. 0. 584 Huber János (Fehéregyháza, Sopron vm.) kanonok, nemzetgyűlési képviselő (1920-22), a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja német frakciójának ügyvezető elnöke, törvényhatósági bizottsági tag, Bleyer közeli munkatársa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom