Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN

és egyidejűleg fel is oszlatja azt.

554 A soproni kérdés rendezését követően, 1922. február 10én az addig fokozatosan leépített nemzetiségügyi minisztériumot valóban megszüntették. A nemzetiségi kérdések a miniszterelnökség — Pataky Tibor által vezetett — nemzetiségi ügyosztályához kerültek. A kormányzat intézkedései, a kisebbségi ügyek vitelének elsorvasztása nyilván befolyásolták a nemzetiségi problematika helyi megítélését és kezelését, a törvényhatóságok - így Sopron - politikusainak attitűdjét is. 1921 decembere után hosszú évekig központi téma volt a németek hűsége Sopronban. Mivel a német szavazatok feltehetően fele-fele arányban oszlottak meg a két ország között, a szituáció alkalmas volt arra, hogy mindenki más-más szemszögből, a saját meggyőződésétől és érzelmeitől áthatva közelítsen a németség és a magyar hazafiság problémájához. A népszavazás utáni hónapokban érezhető germanofób, illetve osztrákellenes hangulat uralkodott el a városban. Az osztrák-magyar küzdelem felzaklatott lelkiállapotba hozta a határ mindkét oldalának lakóit. A túlfűtött indulatok időnként kölcsönösen a felszínre törtek, ami bizonyos fokig érthető is volt. Osztrák részről sem szűkölködtek a magyarellenes megnyilvánulások közzétételében, s a magyar oldalon is heves támadások érték a szomszédokat. A sérelmek és a velük járó vádaskodások így mindkét részről jogosak - ám esetenként eltúlzottak is - voltak. Viktor Miltschinsky - fentebb említett brosúrájában - is kitért rá, hogy 1921 decemberét követően milyen támadásoknak tette ki magát a terület német érzelmű lakossága. Eszerint a magyar hatóságok mindent elkövettek, hogy a németségüket kinyilvánító polgárokon bosszút álljanak, nemzeti érzelmeiket gyökerestől kiirtsák. Ennek érdekében nem riadtak vissza legkülönfélébb eszközök alkalmazásától. Miltschinsky szerint például a békeszerződésekkel ellentétes kényszersorozás kezdődött Sopronban és környékén. (Ismeretes, hogy a trianoni szerződés csupán 35 000 fős, hivatásos hadsereg fenntartását engedélyezte az ország számára.) Az erőszakkal a bizottság elé kényszerített német nemzetiségű férfiakkal olyan íveket írattak alá, mely szerint önként jelentkeztek katonai szolgálatra. Szolgálati idejüket két évben jelölték meg, holott a magyar hadsereg szabályzata tizenkét éves katonai szolgálati időt ír elő. A több mint egy évtizedes távollét alatt ezek a fiatalok így teljesen elveszítik identitásukat - kesergett Miltschinsky.

555 A szerző vádjai más - a magyar és a helyi nemzetiségi politikát keményen bíráló - forrásokból nem igazolhatók, ezért feltételezhetjük: Miltschinsky érveinek célja elsősorban az volt, hogy Magyarországot a nemzetközi szerződések - köztük a békeszerződés - szabotőrének állítsa be, és bizalmatlanságot keltsen az országgal szemben. A rendelkezésre álló forrásanyagból ennek ellenére egyértelműen kirajzolódik, hogy a helyi németek valóban hátrányokat szenvedtek 1921 után. A népszavazás titkossága elvileg lehetetlenné tett mindenfajta utólagos diszkriminációt, az ellenszavazók elleni bosszúhadjáratot.

556 A városi politikusok emiatt nem tehettek egyenlőségjelet az Ausztriára voksoló „hűtlenek" és a vélekedések szerint ezt a kört alkotó németség közé. A negatív minősítések ezért nem direkt módon érték a soproni németeket, sőt a siker első pillanataiban őket is a győzelem fő pillérének tekintették (ahogy ez valójában igaz is volt). Az ún. „hazaárulókkal" szembeni kirohanásoknak azonban mégiscsak a soproni német polgárok voltak a célpontjai. 554 Spannenberger, 2002. 36. o. 555 Mütschinsky 1922. 112-113. o. 556 A titkos eljárás ellenére persze jócskán ismert volt, hogy ki hova adta le a voksát. Erről fordított összefüggésben is értesülhetünk: a már említett Mütschinsky leírja, hogy a szavazás idején a helyi németek is nyitva tartották a szemüket. Eközben nemcsak azt látták, hogy „ezrek nem tudtak leszavazni", hanem azt is pontosan megfigyelték, hogy ki szavazott helytelenül közülük. („Das bodenständige urdeutsche Odenburger Volk hat während der Abstimmung seine Augen offen gehalten...es weiss auch ganz genau, wer falsch abgestimmt hat.") Miltschinsky im. 103. o.