Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
mozgalmak és a népszavazási előjátékok „Szent Tehenét" vették tűz alá a főiskolások személyében, ami óriási vihart kavart a választókerületben. Az incidens és az interpelláció által aktivizált jobboldali mozgalmak követelték Thurner polgármester erélyes fellépését is, aki azonban az ügyben feltűnően hallgatag maradt. A városi közgyűlésben Simon Elemér főispán közreműködésével mindenestre erélyesen visszautasították a szocialisták vádjait. Különösképpen a kormánypárti sajtó, de különféle társadalmi egyesületek is hisztérikus hangnemben keltek ki a szociáldemokraták ellen. A parlamentben ugyanakkor Rakovszky Iván belügyminiszter reagált Farkas interpellációjára. Megvédte az erdész- és bányászhallgatókat, utalva természetesen 1921-es helytállásukra, és tagadva, hogy a városban különítményeket alkotnának, valamint hogy a helyi lakosság gyűlölettel tekintene rájuk. Megfigyelhető, hogy míg a népszavazás mint hivatkozási alap, a húszas években egyre halványult, jelentősége csökkent, a város történetének aranylapjára került esemény felhasználását mindvégig áthatották aktuálpolitikai érdekek. Látható továbbá, hogy a civitas fidelissima nem minden politikai szereplő számára jelentette ugyanazt a hivatkozási alapot, nem egyformán kötődtek hozzá, használták ki a benne rejlő lehetőségeket, illetve ejtették ki politikai szótárukból, ha hangoztatása éppen aktualitását vesztette. A város polgármesteréhez képest akinek nem csupán „hivatali kötelessége" volt a szavazás folytonos felemlegetése, hanem elsőrendű személyes érdekei is fűződtek az abból adódó lehetőségek kihasználásához - más közszereplők hozzáállása a kérdéshez jóval mérsékeltebb vagy kevésbé egyértelmű volt. Erre példa a választójog rendezése kérdései körüli vita is. A különböző politikai erők megaláztatással viselték, és elsősorban a civitas fidelissima megcsúfolásaként fogták föl az 1925-ös választójogi reformot, melynek megváltoztatását a Városi Egységes Párt is harcosan sürgette, élén a helyi pártelit vezető személyiségével, Pinezich István ügyvéddel. Sopron különleges státusának újult erejű retorikai hangsúlyozása minden várospolitikai tényező fegyvertárában szerepelt. A város közvéleményének, a választók sokaságának szóló harsány üzenetek azonban jelentősen elhalkultak a pártpolitikai küzdelmek színterein. Hamarosan kiderült, hogy a civitas fidelissima nem politikai kategória, hangoztatása pedig pusztán hatásos szónoki fogás, hiszen a pártgyűléseken kívül - például a városi közgyűlésben, melynek felirati joga volt a kormányhoz - nem hangoztatták sem ezt, sem a választójogi követeléseket. 536 Mégis volt olyan mozzanat a vizsgált korszakon belül, amikor a fentebb említett valamennyi várospolitikai tényező egyformán felmelegítette a hűség, a nemzethűség gondolatát. A harmincas évek közepétől, Németország külpolitikai sikereinek kezdetétől egyre harsányabban törtek utat maguknak a húszas években már lappangó módon, főleg Ausztriából jelentkező a korabeli terminológia szerint - pángermán eszmék, a térség hovatartozását vitató gondolatok. A korabeli helyi sajtó is több ízben beszámolt róla, hogy 1935-36-tól kezdve mind gyakoribbá váltak a magyarellenes megnyilvánulások, sőt volt rá példa, hogy Sopron magyarságát az ország belsejéből is megkérdőjelezték. 537 A politikusok retorikájában ismét gyakrabban kezdték alkalmazni a korszak helyi toposzát. Felszólalásaikba - óvatosan ugyan - megpróbálták a hűségmítoszt beleszőni. Erveiknek a pángermánizmus hatására kibontakozó veszélytudat szimbólumkészletével adtak nyomatékot. A helyi infrastruktúra fejlesztésének ügyében elhangzott egyik 1936-os interpellációban már a következőket olvashatjuk: „Sopron magyar végváros, olyan végvár, melyet fejleszteni kell, hogy soha többé senki ne akarja a kezét rátenni." 538 A főiskolások és az egykori felkelők tekintélye is növekedni látszott a német fenyegetés árnyékában. Előbbiek a harniincas évekre - korábbi nacionalista szellemi bázisukról tovább lépve 536 SVM., 1931. június 7. 537 Thurner belügyminiszteri vizsgálatot kért, mert Esztergomban azt terjesztették, hogy Sopron nyüas város, ahol a polgármester kitűzette a horogkeresztes zászlót a városházára. Sl, SVLt, 1404. a, Biz. 33/1939. 538 p mez i c h István beszéde a képviselőházban, 1936. június 11.
