Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
miniszterként is úgy beszélt revízióról, hogy közben minden egyes lépése - az országos és a helyi politikában egyaránt - arról szólt, hogyan lehet berendezkedni az új határok között, hogyan lehet Sopron regionális funkcióit a határok megváltoztatásának irreális terve nélkül biztosítani. Klebelsbergnek azonban nem sok ideje maradt az ígéretek megvalósítására. Nyomtatásban kiadott programja, „Uber die Hilfe für Oedenburg" címmel jelent meg 1922-ben. Ennek középpontjába a helyi választókat a gazdasági kérdések mellett leginkább érdeklő belpolitikai témát állította: a királykérdést. Utóbbi megkerülhetetlen volt az erős legitimista érzelmeket tápláló soproni közönség előtt. 1922-ben a nem sokkal korábban lezajlott - Sopronból indult - második királypuccs pedig különleges aktualitást adott a kérdésnek. Klebelsberg egyfelől megpróbálta a problémát sajátjaként is beállítani, kifogva ezzel a szelet ellenfele, a legitimista Andrássy Gyula vitorlájából, másfelől viszont utalt rá, hogy az nem szakítható ki európai összefüggéseiből. Figyelmeztette a szavazókat a nyugati hatalmak várható fellépésére, a restauráció esetén kialakuló veszélyhelyzetre, egyszersmind hivatkozott az ügyből következő belpolitikai nehézségekre. Győzelme azonban így is elmaradt. A kormány retorikai megnyilvánulásai a választás eredményétől függetlenül (vagy tán épp a miatt) később is túláradó együttérzésről tettek tanúbizonyságot. Sopron ugyan nem részesült a hőn áhított megkülönböztetett bánásmódban, 528 de kívánságai elől nem lehetett egyszerűen kitérni. A városvezetés ezt érzékelve mindent megtett, hogy kisajtoljon valamit a kormányzatból. Bethlen mindenesetre 1922-ben már óvatosan bánt az ígéretekkel: „Egy nemzet, amely fiai önfeláldozásával szemben hálát mutatni nem tud, nem érdemes arra, hogy fiai önfeláldozást gyakoroljanak vele szemben. Mi Sopron városának és környékének kincseket nem adhatunk. Mi egy nyomorult, megcsonkított, szegény országgá váltunk. De egyet igenis adhatunk, és ez: magyar szívünknek melegsége." 529 A kormányzat szívügyei iránt Sopronban csak mérsékelt érdeklődést mutattak. Egyre sűrűbb és részben sikeressé váló intervencióiknak köszönhetően 1922-23-ban a város néhány gazdasági, kereskedelmi, külkereskedelmi kedvezményben részesült, melyek erősítették a civitas fidelissima eszméjének gyakorlati előnyökre váltását. Ezzel azonban nem érte be a városvezetés. Thurner polgármester egy későbbi levelében kérte számon az elmaradt fejlesztéseket, hivatkozva arra, hogy bár Sopron a népszavazásért jutalmat nem vár, de a nemzeti eszme szolgálatában álló gazdasági élete megmentésében számít a kormányzat segítségére. 530 Thurner 1928. december 23-án a Pesti Hírlap hasábjain, Klebelsberggel polemizálva, arról panaszkodott, hogy mialatt az osztrák kormány mindent megtesz a burgenlandi kistelepülések, mezővárosok fejlesztése érdekében, a magyar kormány ígéretei ellenére sem támogatja Sopron helyreállítását. 531 028 A polgármester hiába érvelt például a városi tisztviselők és alkalmazottak szolgálati idő- kedvezménye érdekében. Az illetékes minisztériumok kedvezőtlenül fogadták a népszavazás sikerét honoráló javaslatot, és csak eseti lehetőséget biztosítottak a kedvezményes nyugdíjra. Sl, SVLt, XIV. 28, Thurner Mihály személyes iratai, 5. d. Hasonlóan hatástalanok maradtak a civitas fidelissima érvei választójogi kérdésekben. Az 1925-ös törvény Sopront megfosztotta a titkos szavazás lehetőségétől, miáltal a város elesett egy nyugati polgári demokráciákhoz fűződő jogtól, de ennél is keserűbb érzés volt, hogy a törvény a „legelőkelőbb" városok sorából kiemelte és az alacsonyabb rangú települések szintjére degradálta a leghűségesebb várost. 329 Gróf Bethlen István felszólalása a nemzetgyűlés 67. ülésén, 1922. december 7. Bethlen 1933. 262-263. o. 530 Uo _ ° 31 Idézi: Bircher 1993. 436. o. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a miniszter, 410-40/1929. sz. határozatával elrendelte a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karának létrehozását Sopronban. Az egyetemi kar idetelepítése rendkívül fontos lépés volt Sopron iskolavárosi funkciójának kiszélesítésében, de ugyanilyen jelentőséggel bírt a gazdasági gondokkal küszködő város általános fejlesztése szempontjából. Az intézmény letelepítése ráadásul új, impozáns épülettel is gazdagította a városképet. A Hittudományi Kar avatására 1930. október 19-én került sor Horthy Miklós kormányzó jelenlétében. Az avatóbeszédet Klebelsberg Kunó kultuszminiszter mondta. 532 VÖ. Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében. 1-2. rész. Soproni Szemle, 2003. 1-2. 3-20.
