Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

Vallás 1892/93 1900/01 1910/11 10. táblázat evangélikus 4 (1,4%) 3(1%) A katolikus gimnázium református 1 (0,4%) tanulóinak megoszlása vallás, katolikus 279 (96,5%) 269 (95,7%) 290 (96%) anyanyelv és nyelvismeret görög katolikus 1 (0,3%) szerint 1890/91—1910/11 unitárius 3 (1%) izraelita 5(1,7%) 9 (3,2%) 8 (2,7%) Anyanyelv 1892/93 1900/01 1910/11 magyar 201 (69,6%) 211 (75%) 237 (78,5%) német 77 (26,6%) 57 (20,3%) 48 (15,9%) lót 2 (0,7%) 1 (0,4%) 1 (0,3%) horvát 9(3,1%) 12 (4,3%) 16 (5,3%) Nyelvismeret 1892/93 1900/01 1910/11 Csak magyarul tud 120 (42,7%) 144 (47,7%) magyarul és németül 143 (50,8%) 143 (47,3%) magyarul és horvátul 13 (4,7%) 6(2%) magyarul és tótul 1 (0,4%) 3 (1%) magyarul, németül és horvátul 4 (1,4%) Honosság 1892/93 1900/01 1910/11 11. táblázat helybeli 108 (37,4%) 123 (43,7%) 139 (46%) A katolikus gimnázium tanulóinak megyebeli 128 (44,3%) 116(41,3%) 139 (46%) megoszlása honosság szerint más megyebeli 52 (18%) 40 (14,3%) 22 (7,7%) 1890/91—1910/11 horvát és szalvón külországi 1 (0,3%) 2 (0,7%) 1 (0,3%) 1890-es év 357 diákjához képest az 1900/0l-es tanév 452 főnyi diákseregében egyértelműen az evangélikus vallású diákság számának növekedése a meghatározó. Míg átlagban kb. 80%-ot tett ki az evangélikusok aránya, addig mintegy 2-3% körül mozgott a reformátusok, 6—7% körül a katolikusok, és 9—10% körül az izraeliták száma. Ugyancsak 80%-nyi volt a magyar anyanyelvűek jelenléte. A németajkúak számaránya 16—18% körüli volt, és egyértelműen csökkenő tendenciát mutatott, a magyar ajkúak 8% emelkedésével szemben. A valamely szláv nyelvet anyanyelvként beszélők aránya viszonylag egyenletesen 3—4% körül mozgott, szinténnövekvő tendenciával. A nyelvismeret rubrikáiból kitűnik, hogy míg az adatok szerint valamennyi diák beszélt magyarul, a kizárólag magyarul tudó diákság száma a századforduló után tíz év alatt tíz százaléknyit emelkedett, és a tanulóifjúság több mint felét tette ki. Ha a honossági táblázatot tekintjük, megállapítható, hogy a líceum a legtöbb növendéket Sopron városból fogadta, emelkedő számban. Jelentős volt még a Sopron megyeiek aránya, bár nem mutatott olyan mértékű növekedést, mint a soproniak esetében. A „más megyebeliek" kategóriáján belül Vas megye kiugróan magas létszámmal (94,86, 71 fő) állt az élen, majd Zala, Veszprém, Győr megyék következtek 10—15 főnyi, váltakozó létszámmal. Szinte az ország valamennyi megyéje előfordult származási helyként, így a Dunántúlról a már említett megyéken kívül Somogy, Mosón, Tolna, Baranya, Komárom és Fejér, valamint a főváros, majd Pest-Pilis-Solt-Kiskun, JászNagykun-Szolnok megyék. A Felvidéken Nyitra, Zólyom, Szepes, Túróc, Liptó, Hont, Nógrád, a Délvidéken Krassó-Szörény, Bács-Bodrog, Torontál megyék. A helybeliek számának növekedésével a más megyebeliek mintegy 13%-al szorultak vissza a két évtized alatt. A külföldet Alsó-Ausztria és Stájerország képviselte, tanévenként 2—3 tanulóval. A katolikus gimnázium statisztikai táblázatai az líceumi értesítőknél részletesebb felbontásban közöltek adatokat. Itt azonban hiányzik a származási hely személyre (és megyékre) lebontottpontos megjelölése.