Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

„Az intézet célja, hogy a halláshiánya folytán némának maradt vagy későbbi megsiketülés folytán némává lett szerencsétlen gyermekeket a társadalom és a haza számára megmentse, őket különleges módszer útján a látás, tapintás és izomérzés segélyével beszédre és mindazon közhasznú ismeretekre oktassa, amelyek mint az emberi míveltségnek legnélkülözhetetlenebb alapfeltételei a gyakorlati életben okvetlenül szükségesek. — Célja továbbá, hogy a növendékeknek a rajzban, kézügyességben és a női kézimunkában oly jártasságot biztosítson, hogy ezek az intézetből kilépve, képesek legyenek valamely iparágat elsajátítani, vagy más kenyérkereső pályán boldogulni. E célokhoz képest az oktatás tárgyai a következők: kiejtési oktatás, beszédtanítás, hittan, számtan, földrajz, természetrajz, természettan, történelem, alkotmánytan, szépírás, rajz, kézügyesség (slöjd), női kézimunka és torna."

277 Az iskolát a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsának bevonásával felügyelte. Az intézet gazdasági ügyeinek és a növendékek támogatásának irányítására külön felügyelő bizottságot hoztak létre. A felügyelő bizottság tagjai voltak a főispán, az alispán, a polgármester, az intézet igazgatója, a tantestület képviselője, a város és a vármegye tanfelügyelője, a megyei és városi tiszti főorvos, az államépítészeti hivatal főnöke, és a két törvényhatóság (megye és város) által három évre választott 3—3 tag. Ez a bizottság gondoskodott az intézet vagyonának kezeléséről, a szükséges felszerelések beszerzéséről, a növendékek felvételéről, a tandíjakról, a szolgaszemélyzet alkalmazásáról és a növendékek egészségügyi felügyeletéről. A tanulmányi idő egy előkészítő évből és nyolc tanévből állt. A bentlakásos intézet feladata volt, hogy Fejér, Győr, Mosón, Pozsony, Sopron, Vas és Veszprém vármegyékből fogadja a tanköteles korú siketnéma gyerekeket és mindazokat az elemi ismereteket megtanítsa nekik, amelyeket a normál képességű gyerekek a hat év elemi alatt elsajátítanak. A képzéshez a szülők segítségét is kérték. Az 1905-ben kiadott értesítőben külön fejezet található a szülőknek szóló, pontokba szedett jó tanácsokkal. „A siketnéma éppen olyan gyermeketek, mint a többi. Ne tegyetek különbséget közte és testvérei között; legyetek gondos szeretettel iránta, de ugy bánjatok vele, mint testvéreivel, se ne kényeztessétek, se háttérbe ne szorítsátok. [...] Ő is értelmes ember lévén, szorítsátok őt illendőségre is. [...] A beszédet megérti, 31. kép - A siketnéma intézet