Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

formálása is előtérbe került. Az Entwurf megjelenésével a nyilvánossági jog megadásának feltétele lett, hogy a főgimnázium szervezetileg önálló legyen, attól teljesen elkülönüljön a tanítóképző és a teológiai főiskola is. Szabó József nyugdíjba vonulása után 1853/54-től Pálfy József nagygeresdi lelkész, az egyházkerület iskolabizottmányának jegyzője vette át az intézet vezetését. Ő dolgozta ki 1854-ben az Entwurf követelményeihez igazodó evangélikus tanítóképzés tantervét. A gimnázium harmadik osztályától kezdve négy évig a gimnáziumi képzéssel párhuzamosan folyt a tanítóképzés. A jelöltek külön szépírást, éneket, zenét, fejben számolást, pedagógiai szakmódszertant tanultak. Az ötödik évben heti tizenkét órában módjuk nyílt a helybeli elemi iskolában gyakorlótanításra is.

212 Király József Pál főgimnáziumi igazgató és Kolbenheyer Mór evangélikus lelkész hathatós támogatásával Pálfy 1855-re annyi adományt gyűjtött az önálló tanítóképzőre, hogy ebben az évben megvásárolhatták a telket. A város szélén (a mai Deák tér végén) található kertben tornapályát létesítettek, a maradék területet pedig gyümölcsfákkal és szőlővel ültették be. Időközben Király József Pál líceumigazgató és Kolbenheyer Mór lelkész tanulmányutat tett Nyugat-Európában, ahol a különféle tan- és nevelőintézetek felépítésével, oktatási-nevelési módszereivel ismerkedtek meg. Lipcse, Halle, Hamburg után Bázelban, Strassburgban, Párizsban, Londonb an gyűjtöttek tap asztalatokat.

213 Pálfy eközbe n itthon szervezte tovább a gyűjtést.

214 1853-ban a líceummal együtt a tanítóképzőt is átvette az Evangélikus Konventtől a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület, az építkezés megkezdéséről már a kerületi gyűlés határozott 1857-ben.

215 Az 1858 októberében megnyílt új épületben az immár önálló evangélikus tanítóképző új szervezetben kezdte meg működését.

216 Az első két tanévben a kétévfolyamos preparandista és a szintén kétévfolyamos szeminarista osztály felállítására került sor, a harmadik tanévben megnyílt a gyakorlati tanfolyam is. A gyakorlótanítást az evangélikus elemiben és a Laehne-intézet elemi iskolájában végezték a jelöltek. 1862/63-as tanévtől kezdve megszűnt az előkészítő tanfolyam, azaz a preparandista osztály, csak a négy gimnáziumi osztályt végzetteket vették fel a tanítóképzőbe. Az 1874/75-ös igazgatói jelentés szerint 43 képezdei növendék között csak kettő volt Sopron városi, a legtöbb tanuló Sopron, Vas és Tolna megyéből érkezett, de képviseltette magát Győr, Veszprém, Fehér, Zólyom, Zala, Bars, Pozsony és Csanád vármegye is néhány növendékkel.

217 1883-ig három éves volt a képzés, az állami tanítóképzők négyosztályossá bővítésekor az evangélikusok is megnyitották a negyedik évfolyamot. Szintén 1883-ban, az akkor már egy éve hivatalban lévő Kapi Gyula igazgatósága alatt nyílt meg az evangélikus tanítóképző saját gyakorlóiskolája az Üjteleki utcában bérelt helyiségekben. Egészen 1923-ig, a tanítóképző ötévfolyamossá válásáig ebben a rendszerben folyt a képzés. Az első világháborúig a soproni tanítóképzőbe az ország minden részéről érkeztek diákok. „A tanítóképzőbe és különösen is a szegényes soproniba tehát túlnyomórészt csak olyan családok gyermekei jöttek, amelyek a tanítói végzettségben és pályában még az akkori viszonyok között is emelkedést láttak (kisgazdák, iparosok, altisztek, kiskereskedők), vagy amelyeket anyagi helyzetük kényszerített az olcsóbb és gyorsabban keresetet biztosító iskolába (nyugdíjasok, özvegyek, sok gyermekesek), vagy a gyermek tanulmányi tekintetben nem bírta az igényesebb gimnáziumot, és sajnos ott tanácsolták neki, hogy menjen néptanítónak (néhány ügyvédgyerek, valamivel több papfiú és tanárfiú, egy-két gazdatiszt), s végül maradtak kevesebben azok az ifjak, családok, akik a nevelői pályában hivatást, népi-nemzeti missziót láttak és becsültek."

218 Az eredetilegkörülbelülhatvanfősdiáklétszámra tervezett épület néhány évtized elteltével már alig tudta befogadni a jelentkezőket és a fenntartás is anyagi nehézségekbe ütközött. Az 1900-as évek elején felmerült az intézet bővítésének terve, de anyagi nehézségek miatt nem volt mód az építkezés megkezdésére. A város annyiban tudta támogatni az iskolát, hogy 1903-ban gazdasági oktatás céljaira a külvárosban 1466 négyszögöles telket adományozottá tanítóképzőnek. 1906-ban felvetődött a gondolat, hogy az intézetet állami kezelésbe adják. 1910-ben a felsőlövői tanítóképzővel való összevonást is fontolgatták. 1914-ben írták alá az építkezéshez szükséges államsegélyről szóló szerződést, azonban a világháború megakadályozta az építkezést.

219 A háborút követően a hadseregből leszerelő tanárok újból elfoglalták állásukat, de a tanításban voltak még fennakadások. Az 1918/19-es tanév októberében a spanyolnátha-járvány miatt kellett szünetet tartani. A Tanácsköztársaság alatt a püspök egyházi főhatósági jogát megszüntették és a tanintézet felügyeletét a közoktatásügyi népbiztosság vette át, amely az 1919/20-as tanévre egy ötödik évfolyam megindítását tervezte. A végrehajtásra már nem kerülhetett sor, az 1919/20-as tanév a régi keretek között indult. Az előző évben ki-