Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

zó rendeletet az iskola vezetésével közölje. Az iskola nagyobb értékű felszereléseit Győrbe szállították, a tanévet azonban Sopronban kezdték meg. A népszavazás után, 1922 januárjában érkezett vissza az intézet felszerelése. Ugyanez év tavaszán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 64.408/V. sz. rendelete intézkedett arról, hogy az iskola az 192 3/24es tanévtől kezdve a Soproni Állami Széchenyi István Reáliskola nevet viselje.

176 3.2.3.LA reálirányú oktatás mellett kibontakozó ipari szakoktatás Az iparoktatás első szervezett, céhen kívüli formája a rajziskola volt. Sopronban 1778-ban, az országban elsőként állítottak fel rajziskolát.

177 A kőműves, ács, asztalos tanoncok mellett számos szakma tanoncai tanultak a rajziskolában. Az iparostanoncok mellett már 1780-tól a kereskedőtanoncokat is tanították szakmai ismeretekre. 1781-ben a városi tanács kötelezte a város összes iparos- és kereskedőtanoncát a rajziskola látogatására.

178 A tanoncoktól 1786-tól a felszabadítás feltételeként a rajziskolai bizonyítvány bemutatását is kérték. A rajziskola a belvárosi katolikus elemi mellett működött, később a vasárnapi iskola része lett. A tanoncok vasár- és ünnepnapokon napi két óra oktatásban részesültek. Hasonló jellegű képzés folyt az alreáliskolákban, illetve az 1854-ben megszervezett vasárnapi iskolákban.

179 A vasárnapi iskola újabb kísérlet volt a szakoktatás megszervezésére. A kétosztályos első tagozatot a mezőgazdasággal foglalkozók számára, a szintén kétosztályos második tagozatot az iparostanoncok számára indították. Az iparosoknál a felszabadításnak továbbra is feltétele volt a rajziskolai, illetve vasárnapi iskolai bizonyítvány.

180 A szervezett ipari szakoktatás megteremtésében jelentős érdemeket szerzett a főreáliskola tantestülete. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kezdeményezésére az 1870-es évek elejétől azokban a városokban, ahol gimnáziumok és reáliskolák működtek, az adott intézmények tantestületének tagjai népszerűsítő tanfolyamokat, felolvasásokat tartottak az iparűzők számára. A kezdeti érdeklődés néhány kivételtől eltekintve hamar lelohadt. Kiderült, hogy az iparoktatásban ez a képzési forma nem jár eredménnyel. A soproni főreáliskola tanárai kérvényezték a minisztériumnál, hogy hadd szüntessék meg az iparosok számára rendezett ismeretterjesztő felolvasásokat, helyette inkább tegye lehetővé a minisztérium — anyagi hozzájárulással is — egy ipariskola felállítását. Trefort Ágoston utasította a soproni iparkamarát, hogy a főreáliskola tanári testületével együttműködve dolgozza ki az iskola létrehozásának lehetséges módozatait és a fenntartás költségeihez való hozzájárulásra éves államsegélyt helyezett kilátásba. Soproni iparosok és reáliskolai tanárok részvételével rövidesenmegalakultazIpartanodaiOktatástTerjesztő Egyesület, amelyhez a város, a vármegye és a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara testülete is csatlakozott.

181 Az 1872-es iparoktatási törvény alapján a kultuszminisztérium engedélyével 1874. november 22-én nyílt meg az ipartanoda. Két évfolyamon kezdték meg az oktatást, az előkészítő osztályban magyart, németet, földrajzot, számtant, mértani rajzot és szabadkézi rajzot, az első ún. technikai évfolyamon magyart, németet, váltóismerettel és könyveléssel egybekapcsolt számtant, természettant, vegytant, mértani és szabadkézi rajzot tanultak összesen heti 13 órában a diákok. A tanítás hétköznapokon este héttől kilencig, vasárnap délelőtt kilenctől tizenkettőig tartott, az órákat a főreáliskola tanárai tartották: Salamin Leó (aki egyben az ipartanoda igazgatója is volt), Fialowski Lajos, Hahnenkamp Rudolf, Häuser Károly, Rösch Frigyes, Schlosjarik (később Kárpáti) Károly, Skoff Béla, Wallner Ignác. Az oktatás a reáliskola helyiségeiben folyt, a tanítványok év végén vizsgát tettek. A városi tanács az első tanév végén felszólította a város iparosait, hogy azokat a tanoncokat, akik az 1874/75-ös tanévben befejezték az ismétlőiskola harmadik osztályát, vagy 15. életévüket betöltötték, illetve azokat a tanoncokat, akik az előkészítő osztályban megkövetelt ismeretekkel rendelkeznek, ne az ismétlőiskolába, hanem az iparostanonciskolába írassák be. A felhívás sikerrel járt, a következő tanévben az előző évi tizenhat tanulóhoz képest már hatvan fő körül volt a jelentkezők száma.

182 A tanonciskola első tíz éve nehézkesen telt, mivel a szervezett iparoktatásban való részvétel a tanoncok számára nem volt kötelező. Az 1884-es ipartörvény jelentős változtatásokat vezetett be. Az Ipartanodái Oktatást Terjesztő Egyesület még ebben az évben a város kezelésébe adta át a tanonciskolát, amelyet a közgyűlés által kiküldött Ipartanodái Bizottság felügyelt. Az iparostanonciskola fenntartója ettől kezdve a város volt, a tanulmányi felügyeletet a kultusz- és az ipari tárca közösen látta el. Az 1884ben létrehozott soproni Alsófokú Ipariskola igazgatója Salamin Leó maradt, tanárai elsősorban a reáliskolai tanárok közül kerültek ki, de az előkészítő osztályokban elemi iskolai tanítókat is alkalmaztak óraadóként. 1884-ben a főreáltanodában az új ipariskola 350 tanítvánnyal kezdte meg működését, az évek során a létszám ezer fő körülire duzzadt. A tanított szakmák