Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE
15. kép - Az állatni főreáliskola épülete a Templom utcában gyülekezet, sem a város nem rendelkezett a szükséges tőkével, így a reáliskola alapításának eszméje egy időre feledésbe merült. 1850. január 30-án a soproni kerületi biztos, Stephan Freiherr von Hauer felszólította a városi tanácsot, hogy az Organisationsentwurf értelmében gondoskodjék egy alreáliskola felállításáról. (Ebben az évben Magyarországon csak Pozsonyban, Győrben és Pesten nyílt meg reáliskola.) Sopron Város Tanácsa tanítók (többek között Hahnenkamp József, Steinacker Károly és Kurzweil Ferenc) és városi tanácsosok részvételével egy bizottságot jelölt ki a katolikus jellegű, kétosztályos városi alreáliskola felállítására. A bizottság által kidolgozott első javaslatot a kerületi biztos azzal az indoklással utasította el, hogy addig nem lehet reáliskolát létesíteni, míg annak előfeltétele, a négyosztályos elemi sem létezik. Utasította egyben a városi tanácsot, hogy gondoskodjék a városi népiskolák (katolikus és evangélikus egyaránt) négyosztályossá bővítéséről. A tanács megszervezte az elemi iskola negyedik osztályát és vele kapcsolatosan a kétosztályú, katolikus jellegű alreáliskolát. Az első évfolyamot 1850. október l-jén, a másodikat egy évvel később nyitották meg. 154 Nem sokkal ezután, 1853-ban az evangélikus hitközség is felállította szintén kétosztályos, önálló alreáliskoláját. Az iskola vezetésére a felsőlövői evangélikus gimnázium tanárát, Laehne Frigyest kérték fel, az intézet másik tanára Ulber Mátyás lett. 155 Bár a város vezetősége hivatalosan is felkarolta a reáliskolák ügyét, a reálirányú képzés mégis nehezen terjedt el Sopronban. Az intézetek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Fenntartásuk sokba került, és nem voltak alkalmasak magasabb szintű reáliskolai képzésre, mivel egyik sem volt teljes hatosztályú. Nem volt meg a kellő tanulólétszám sem, egyrészt mert a szülők nagy többsége nem volt eléggé tájékozott a reáljellegű képzettség fontosságáról a kereskedelemben és az egyre fejlődő iparban, másrészt a „csonka" iskolát nem tartották alkalmasnak arra, hogy fiaikat a felsőfokú tanulmányokra kellően előkészítse. A gyakorlati életpályára lépők beérték a népiskola elvégzésével. A tudományos pályákra készülő diákok inkább a jól felszerelt, nagyobb múltú gimnáziumokat választották. Laehne Frigyes a helyzet megoldására már 1856ban felajánlotta a konventnek, hogy saját költségén négyosztályúvá fejleszti az alreáliskolát, ha megkapja a konvent erkölcsi támogatását. Kérésének indoklásában kifejtette: „az apák úgy nyilatkoznak, hogy kénytelenek fiaikat elvonni az iskolától, mert itt a reálisk. tanfolyam a 2. osztálylyal megakad, idegenbe meg nem eresztik a gyermekeiket. [...] a4. osztályt végzett tanulók Bécsben
