Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

azaz a Gázmű 1866-ban. Az áramszolgáltatás 1898ban indult meg, 1897-ben alakult meg a Sopronvárosi Villamos Vasút Rt., amely 1900 áprilisában indította el az első villamost a városban. A vízművet 1892-ben helyezték üzembe. A vízművel kapcsolatosan 1898ban egy városi j éggyárat is felépítettek a szivattyútelep területén. A távbeszélő központ 1890 novemberében kezdett üzemelni 42 előfizetővel. Tíz év múlva már 235 telefon volt a városban.

30 1900 előtt négy téglagyár (a két jelentősebb a Lenk- és a Friedrich-féle), három likőr-, szesz- és ecetgyár (Lenk-, Zettl- és Hillebrandféle), egy harangöntő- és fecskendőgyár (Seltenhoferféle),az 1890-ben megszűnt Rupprecht-féle cukorgyár, valamint az osztrák, német és francia megrendelésre is dolgozó Romwalter-féle nyomda voltak a jól prosperáló üzemek Sopronban. Idegen tőkével hozták létre a sörgyárat és a vasárugyárat.

31 Szinte az egész várost csődbe vitte az 1873-ban alapított Soproni Építő- és Földhitelbank bukása 1901-ben. A bank csődjével mintegy négyszáz kis- és nagybefeketető összesen ötmillió koronáját vesztette el.

32 A városfejlődés immár végérvényesen lelassult.

33 A befektetési lehetőségek hiányában az iparba és kereskedelembe vissza nem forgatott tőkét a város szerencsére kulturális intézmények és laktanyák építésébe fektette — így nőhette ki magát Sopron a 19—20. század fordulójára iskola- és katonavárossá.

M Az első világháború eseményei — ha nagyobb pusztítást nem is hagytak maguk után — meglehetősen szétzilálták a várost. A Sopronban állomásozó 76. közös gyalogezred, a 9. sz. közös Nádasdy huszárezred, a 13. sz. közös tárbori tüzérezred, és a 18. sz. honvéd gyalogezred kivonulása után a háborús viszonyok nyomása alatt, de nagyjából szokott medrében folyt tovább a mindennapi élet. Sokat veszített a város szellemi élete az iskolákból frontszolgálatra behívott tanárok, hadba vonult felsőbb éves diákok távozásával és halálával. Ennek az időszaknak az egyetlen — 1912ben megkezdett — nagyobb építkezése az akkor modernnek számító, pavilonrendszerű városi kórház. A kórházat 1919 júniusában, a proletárdiktatúra idején avatták fel. A Tanácsköztársaság „mindent felforgató" napjai után sem következett nyugalmasabb időszak, ahogy azt Stániz Mihály soproni mozdonyfűtő írta: „A kommün megbukott. Végre talán nyugodtabb helyzet lesz. De most jön az osztrák megszállás. Izgalmas napok a bizonytalan sors miatt. De jönnek a felkelők is. Barna bajuszos magyarok. Ágfalvánál szól a fegyver. Az osztrák szalad. Jön a népszavazás."

35 Az 1920. június 4-i trianoni békeszerződéssel — Sopron vármegye jelentős részének Ausztriához csatolásával — Sopron városa elvesztette korábbi vonzáskörzetének nagy részét. Az 1921. december 14-i népszavazást megelőzően feszült hónapokat élt meg a város. Több iskola felszerelését is elköltöztették az ország más városaiba, arra az esetre, ha Sopront mégis át kellene adni az osztrákoknak. így került az evangélikus líceum Győrbe, az evangélikus tanítóképző Bonyhádra, a honvéd főreáliskola Jutásra. A népszavazás után fokozatosan állt vissza az élet a régi kerékvágásba, a városnak újra meg kellett teremtenie identitását a megváltozott viszonyok között. 3.13. A városlakók: társadalom, népesség, felekezeti megoszlás a statisztikák tükrében Sopron város 18. századi történetét Dr. Thirring Gusztáv dolgozta fel statisztikai adatokkal és térképekkel gazdagon alátámasztott népesedés- és gazdaságtörténeti tanulmányában.

36 Thirring szerint a 18. század a város fellendülésének korszaka, amikor a lakosság gazdasági helyzetének javulása és vagyoni gyarapodása a városkép megváltozását, a ma is látható barokk belváros kialakulását vonta maga után. A II. József uralkodása alatt végrehajtott népszámlálás adatai szerint a század végére a lakosság száma már kétszerese volt az 1715. évi összeírásban feltüntetettnek. 1787-ben Sopron 12 338 lakójával a 14. legnépesebb magyarországi város volt. A 18. század végén készült összeírások érdekessége, hogy azokban szerepelnek a tanulók is, külön a helybeliek és külön az iskolalátogatás céljából a városba költözöttek: „míg a helybeli tanulók száma az iskoláztatás állapotára enged következtetni, addig az idegen tanulók kontingense egyúttal arra is nyújthat felvilágosítást, mekkora hatása volt a városi szellemi gócpontoknak a vidék közművelődésének fejlődésére. Az összeírások e tekintetben nem adnak valami kedvező képet. Általában véve alacsony az iskolába járó gyermekekről közölt létszám, különösen a leánytanulók tekintetében. Sopron az iskoláztatás tekintetében is előkelő helyet foglal el. A helybeli tanulók az összlakosságnak 5,1, illetve 5,6 százalékát teszik s ez az arány — a népesebb városok közül — csak Debrecenben(7,6), Pesten (6,2), és Komáromban (6,0) volt magasabb".

37 Az 1802-es népszámlálás adatai szerint 6763 római katolikus és 5492 evangélikus élt a városban, a református és görög keleti vallásúak száma elenyésző. Izraelita vallású lakója 1784-ben még egyáltalán nem volt a városnak, 1802-ben is csak 36.

38 (A soproni zsi-