Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE „Szép vagy Sopronnak zordon hegye völgye, hol ormos Rengeteged feketül, s bérceid árja zuhog; Szebb vagy, apró halmok s térek vegyülése, kalászszal S szőlővel nevető hesperi kertje te, még." A Berzsenyi költészetét felfedező Kis János, a líceumi Magyar Társaság megalapítója, evangélikus püspök és költő vetette papírra e sorokat 1815-ben, Sopron tájékához című versében.

1

A továbbiakban erről a városról és a Kis Jánoshoz hasonló nagy formátumú egyéniségeket kinevelő iskoláiról szeretnék szólni. Végigkövetem a gazdag, büszke szabad királyi város lassú elszürkülését.betagolódását a törvényhatósági jogú városok modern polgári közigazgatásába, és ezzel párhuzamosan a meg-megtorpanó, ám mégis hosszas gazdasági hanyatlás ellenére megőrzött szellemi gazdagság iskolateremtő törekvéseit. 3-1. AZ ISKOLAHÁLÓZAT TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI HÁTTERE: SOPRON SZABAD KIRÁLYI VÁROS FEJLŐDÉSE A l8. SZÁZAD VÉGÉTŐL 1921-IG Sopron viszonylag jó gazdasági kondíciókkal lépett át a 19. századba. Bár lassan lemaradt a gyorsabban fejlődő más nyugat-dunántúli városok mögött, ezt a lassú leszakadást a kortársak alig érzékeitekhez évszázados múltra visszatekintő szabad királyi város a középkorban elérhető valamennyi szabad királyi városi privilégium megszerzésével — a vásártartási jogtól a pallosjogig — a hatalom, a gazdagság, a tekintély szimbóluma volt saját polgárai és az ide látogatók szemében. A szinte minden elérhető kiváltsággal felruházott város biztos pozícióját a tizennyolcadik század végéig nem rengették meg nagyobb politikai vagy gazdasági viharok. Ez a biztonság tette lehetővé a kultúra évszázados múltra visszatekintő ápolását. A magyarországi városi német és magyar írásbeliség kifejezetten korai emlékeivel büszkélkedő Sopron már a középkorban kiemelkedett az iskoláztatás terén is. Hadd utaljak itt a már 1354-ben működő városi plébániai iskolára, mely egyben a templomi színjátékok legelső hazai emlékének (1412) forrása is.

3 Első magyar iskolai nyelvemlékeink közé tartozik a 14. század végéről származó soproni latin-magyar szójegyzék, amelyben a tanító a latin szavakat fogalomkörönként csoportosítva föléjük írta a megfelelő magyar kifejezést.

4 Tudjuk azt is, hogy a középkor végén Sopron egyike volt annak a kilenc magyarországi városnak — Buda, Pest, Pozsony, Kassa, Szeged, Körmöcbánya, Brassó és Nagyszeben mellett —, amely 1440 és 1514 között száznál több tanulót küldött külföldi egyetemekre.

5 De ebben a városban élt a 16. század végén, 17. század elején a szintén külföldi egyetemeket járt polgármester, Lackner Kristóf is, akinek nevéhez többek között a tudományos akadémia gondolatát már magában hordozó első magyar Tudós Társaság megalapítása fűződik. Meghatározó volt az egymással sokszor szemben álló, de egymás hatását újra meg újra kiegyensúlyozó evangélikus és katolikus felekezetek iskolateremtő szerepe. Mind az evangélikus, mind a katolikus egyház olyan iskolákat hozott létre a városban, melyek vonzáskörzete a város határain túl meszszire kiterjedt és jelentősen növelte Sopron társadalmi-kulturális presztízsét. Az 16. század közepétől az evangélikus iskola olyan tanítványokkal büszkélkedhetett, mint Fridelius János (1638—1719) a líceum későbbi rektora, tanügyi szakíró, Magyarország első antropológusa; Gensel Ádám (1677—1720) orvos, a műszeres meteorológiai megfigyelések hazai úttörő-