Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA
természetismeret, valamint a fizika. Ugyancsak kötelező érvényű volt a német nyelv, mint élő idegen nyelv tanítása. Mindamellett hittant és szépírást is oktattak a gimnáziumok. Az 1806-ban kiadott második Ratioval szinte párhuzamosan jelent meg az evangélikusok Systemaja, ill. a reformátusok Ratio Institutionisa, melyek — alapjában véve az első Ratio koncepcióját alkalmazva — részletesen szabályozták a különféle felekezeti iskolák tananyagát. A polgári jellegű iskolai oktatás megteremtésében azonban mindenképp az Entwurf minta-tanterveinek volt jelentős szerepük. Nem adtak ki minden iskola számára kötelező, egységes tantervet, hanem a minisztérium arra utasította az egyes iskolák tantestületeit, hogy az Entwurfban megadott óraterv szerint, de a tényleges állapotokat és a tanulók szükségleteit figyelembe véve dolgozzanak ki saját tanterveket. Az általános, latinközpontú gimnáziumi tanterveket azonban nem lehetett az újonnan felállítandó reáliskolákban alkalmazni. A reáliskolai tanterv a vallásoktatás mellett az anyanyelv, illetve ha az nem egyezik a tanítási nyelvvel, akkor a német nyelv, valamint a latin és görög helyett élő idegen nyelvek (francia, olasz, angol) tanítását írta elő. A földrajz és történelem mellett a diákok a gimnáziuminál jóval alaposabb képzést kaptak a természettudományos tárgyakból (matematika, természetrajz, fizika, géptan, kémia, szabadkézi és mértani rajz, szépírás és gyorsírás). A tankönyveket a tanári kar választhatta ki, azonban aztminden évben engedélyeztetni kellett a fölöttes szervekkel. Kisebb zavart okozott a középiskolai oktatásban az 1861 -ben bevezetett, majd egy évvel később módosított tanterv, amely egyfajta revíziója lett volna az Entwurfnak, azonban az addigi tanulmányi követelmények megtartásának és a különböző nemzetiségi érdekek figyelembe vételének igénye sajátos öszvérmegoldásokat eredményezett, elsősorban a tannyelv és a nyelvoktatás tekintetében. 59 Az 1868-as népiskolai törvényt követően immár részletes tantervek jelentek meg a népiskolák (1869, 1877, 1905), a polgári iskolák (1869, 1879, 1919) és a tanítóképzők (1869,1877,1881, 1903,1911) számára. 1879-ben jelent meg a Kármán Mór nevéhez fűződő korszerű, a középiskolai tantervkészítést évtizedekig meghatározó gimnáziumi tantervés utasítás, amely felszámolta a korábbi kaotikus állapotokat. Nagy hangsúlyt helyezett a tanterv a nemzeti művelődés elősegítésére, és a történelem, irodalom, művészet területén konkrét ismeretanyag megszerzését tűzte ki célul. 6 " Az 1883. évi középiskolai törvény kimondta, hogy az állam joga a tananyag kötelező minimumának megállapítása, így a tanterv-minták megadása is az állam kötelessége lett. A gimnáziumban hit- és erkölcstan, magyar nyelv és irodalom (más tannyelvű intézménynél az iskolában használt tannyelv nyelvtana és irodalma), latin, német, görög nyelv és irodalom, földrajz, magyar és egyetemes történelem, logika, etika, matematika, mennyiségtan, természetrajz, természettan és vegytan, mértani rajz, szépírás, testgyakorlás voltak a kötelező tantárgyak. A reáliskolában nem tanítottak latint és görögöt, helyette a német mellett második idegen nyelvként franciát, illetve rendes tárgyként szabadkézi rajzot oktattak. Egy 1886-os vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet lehetővé tette, hogy a helyi viszonyok mérlegelésével a tanári testületek az előírt tantervet módosíthatják, de azt jóváhagyásra fel kell terjeszteniük a minisztériumhoz. így készülhettek el a helyi tantervek. A nem kötelező — úgynevezett rendkívüli középiskolai — tárgyakról 1892-ben jelent meg rendelet. E szerint általában kívánatos volt a gimnáziumban az ének, a francia nyelv, a gyorsírás, az egészségtan és a könyvvitel oktatása. Helyi igényeknek megfelelően tanítható volt még választott tárgyként a környező vidék nemzetiségi nyelve, valamely modern nyelv (angol vagy olasz), zene, vívás, reáliskolában a mintázás, szépírás és kémiai gyakorlatok. 61 1899-ben ismét új középiskolai tantervet vezettek be, amely sem a tananyagban, sem a tantárgyi célkitűzésekben nem kívánt nagyobb változtatásokat, hanem azzal a szándékkal készült, hogy a két iskolatípus — reáliskola és gimnázium — közelebb kerüljön egymáshoz. Ennek alapján már hármasprofilú képzésre volt lehetőség: gimnáziumi intenzív humanisztikus képzésre görög és latin nyelvvel, gimnáziumi humanisztikus képzésre latin nyelvvel, és reáliskolai képzésre. Ezt a rendszert aztán külön-külön iskolatípusokkal (gimnázium, reálgimnázium, reáliskola) az 1924. évi középiskolai reform törvényesítette. 62 A protestáns iskolák az 1790-es alapokon nyugvó, 1861-ben visszakapott egyházi autonómia keretein belül saját felekezeti főhatóságuk útmutatásai szerint készítették el tanterveiket. Az állami korlátozást az 1894/95-ben bevezetett rendelkezés jelentette, mely szerint az államsegélyt igénylő iskolák kötelesek voltak az állami tantervet követni. 63 A szakoktatást illetően egészen a 19. század második feléig nem voltak egységes irányelvek. Az ipari
