Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA

kellett az iskoláknak saját tantervüket elkészíteniük. Az „anyanyelv" tantárgy a tanulók többsége anyanyelvének nyelvtanát és irodalmát jelentette, tehát a magyart, németet, vagy valamely hazai nemzetiségi nyelvet. 1850-től minden osztályban kötelezővé tették a német nyelv és irodalom oktatását, ott is, ahol nem németajkú volt a diákok többsége. A rendelet bevezette a szaktanári rendszert: minden tantárgyat, illetve tantárgypárt csak képesített szaktanár oktathatott. A kötelező tárgyak mellett lehetőség nyílt szabadon választható tantárgyak (francia nyelv, szépírás, ének, rajz, testgyakorlás) tanítására, ha az iskola biztosítani tudta ennek feltételeit. Rendes tanári képesítéssel kellett rendelkeznie az anyanyelv, az idegen nyelvek, a történelem-földrajz, a matematika és a természettudományok oktatóinak. A főgimnáziumban 12, az algimnáziumban 6 tanárt kellett alkalmazni, közéjük értve az igazgatót is. A középiskolába lépés alsó korhatára — a 10. életév betöltése — változatlan maradt. A főgimnáziumi tanulmányok érettségivel zárultak, amely bármely felsőoktatási intézményben való továbbtanulásra jogosított. Államilag érvényes érettségi bizonyítványt csak az ún. nyilvánossági joggal bíró iskolák bocsáthattak ki. Nyilvános gimnáziumként csak az a tanintézet működhetett, amely mindenben megfelelt az Entwurf előírásainak. Magángimnáziumként viszont nem adhatott ki érettségi bizonyítványt. Az Entwurf ugyanakkor rendelkezett egy újfajta, más jellegű, de szintén általánosan képző középiskola létrehozásáról is: a reáliskoláról. A három- vagy négyosztályos alreáliskolára épülhetett a három évfolyamos főreáliskola. Az alreál inkább az iparos- és kereskedőrétegek igényeit szolgálta ki, amennyiben gyakorlati jellegű polgári pályákra készített fel. A hatosztályos főreáliskola célja a műszaki jellegű magasabb szintű képzésre való előkészítés volt. A főreáliskolai tanulmányok záróvizsgával fejeződtek be, amely ellentétben az érettségivel, csak a műszaki felsőoktatásban való továbbtanulásra jogosított.

12 A tannyelv az eredeti rendelkezés szerint azon város lakóinak anyanyelve volt, ahol az iskola működött. 1859-ben az uralkodó az iskolafenntartók saját jogkörébe utalta az egyes középiskolák tanítási nyelvének meghatározását. 2.1.4. A népoktatási törvény (1868)

13 Az 1868. évi XXXVIII. tc. jelentősége abban áll, hogy bevezette az iskolakötelezettséget. Arra kötelezte a szülőket, hogy 6—12 év közötti gyermekeiket a mindennapi elemi népiskolába, az idősebbeket, akik 12—15 évesek az ismétlő népiskolába járassák, ha nem tanulnak valamilyen más iskolatípusban. Ennek megfelelően vált az eddig ötosztályos elemi iskola hat évfolyamossá, az ismétlő iskola pedig már nem vasárnapi iskola, hanem a tanítás itt is hétköznap folyt, igaz csak heti 2—5 órában.

14 Középszintű iskoláink tekintetében jelentősége abban áll, hogy létrehozta a hatosztályos elemire épülő felsőbb népiskolát — ez az iskolatípus azonban rövidesen „elsorvadt"—, illetve a népiskola első négy osztályát elvégzett gyerekek számára a polgári iskolát. A fiúk részére felállított polgári iskolák hat, a leány polgárik négy évfolyamosak voltak. Ugyanakkor rendelkezett a törvény a tanítóképzés szabályozásáról is, szintén középszintű iskoláknak minősülő három évfolyamos tanítóképzők felállításáról intézkedett, melyeket gyakorlóiskolákkal kapcsoltak össze.

15 A törvény a felügyelet kérdésében is hozott változásokat, amennyiben a népiskolákat felügyelő tanfelügyelőket — az eddigi gyakorlattól eltérően — kivette a tankerületi főigazgató joghatósága alól és közvetlenül a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fennhatósága alá rendelte, illetve létrehozta az iskolaszék intézményét. 2.1.5. Az 1883. évi XXX. ún. középiskolai törvény

16 Első középiskolai törvényünket 1883-ban szentesítették. Tulajdonképpen az Entwurf által előírt középiskolai rendszert fejlesztette tovább, illetve törvényesítette. A nyolcosztályos gimnázium célja e törvény megfogalmazása szerint az, hogy az ifjúságot általános műveltséghez juttassa, és a felsőfokú tudományos képzésre előkészítse. A diákok mindkét iskolatípusban érettségi vizsgát tehettek, de a gimnázium továbbra is a humán jellegű tárgyakra, míg a reáliskola a modern nyelvekre és a természettudományokra helyezte a hangsúlyt. A törvény amellett, hogy az állami irányítást az ország valamennyi iskolájára kiterjesztette, szabályozta a különböző iskolafenntartók jogait és kötelességeit, és az államhoz való viszonyukat. így a középiskolák a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz való jogviszonyuk alapján három csoportba sorolhatók: 1. A minisztérium közvetlen rendelkezése alatt álló iskolák. Ilyenek voltak az állami középiskolák, valamint a királyi katolikus középiskolák.