Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

5. ADATTÁR

1884-ben történt nyugdíjazásáig a reáliskolában oktatott, bár tanári oklevelet csak 1872-ben szerzett Budapesten történelemből és földrajzból, addig hittani egyetemi végzettsége alapján tanított. Az akkor még a város kezelésében lévő főreáliskolának 1870-től 1872-ig, két tanéven igazgatója volt, tisztségéről önként lemondott. Mind a főreáliskolában, mind a városi közéletben számtalan társadalmi megbiztatást vállat. Harminc éven keresztül volt az intézeti tanári könyvtár könyvtárosa, hosszú éveken át ő szedte a tandíjat, intézte a Segélyegyesület pénztári ügyeit, és kezelte a Betegszoba-alapot. 1857 és 1872 között hitközségi főjegyzője volt a soproni evangélikus gyülekezetnek, tagja az Evangélikus Konventnek, a presbitériumnak és az evangélikus iskolabizottmánynak. Tagja, később elnöke volt a Torna- és Tűzoltó Egyesületnek, továbbá tagja volt az Irodalmi és Művészeti Körnek, a Várossszépítő Egyesületnek, a Sopronmegyei Régészeti Bizottságnak. Tagja volt a soproni Takarék- és Kölcsön Egyesület igazgató tanácsának, alapító tagja az Ipari és Kereskedelmi Szövetkezetnek. 1902-ben hunyt el Sopronban. Irodalom: Értesítő főreál 1901/02. 10—11.; Kárpáti 1896.243—244. 47. VÖLKER JÓZSEF (1876—1966 ) 1876-ban született Nagykomlóson. Középiskoláit Zentán, a tanítóképzőt Déván végezte. 1899-ben Vácon tette le a siketnémák oktatására képesítő tanári vizsgát, majd 1901-ben megszerezte a gyógypedagógia összes ágaira szóló tanári képesítést. Tanári működését a temesvári siketnéma intézetben kezdte segédtanárként, majd egy év elteltével Kecskemétre helyezték rendes tanári minőségben. 1906-ban lett a Siketnémák Soproni Intézetének igazgatója, ő fej lesztette az intézetet kilenc évfolyamúvá. Az első világháború után az intézethez kapcsolt internátus megnyitása is az ő nevéhez fűződik. További érdeme, hogy a háborúban megsiketült vagy megnémult katonák rehabilitációjával is foglalkozott. Elnöke volt a soproni Pannónia Úszó Egyesületnek, alelnöke a Siketnémák és Vakok Tanárai Országos Egyesületnek, a soproni Katolikus Körnek. Tagja volt a soproni testnevelési bizottságnak és a Kaszinónak, választott tagja a városi törvényhatósági bizottságnak, kinevezett tagja a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsának. Irodalom: Halász 1930. 123.; Horváth L — Madarász — Zsadányi 1934. 238—239. 48. WALLNER IGNÁC (1847—1929) 1847. április 6-án Kőszegen született, néptanító fiaként. 14 évesen, a négyosztályos gimnázium elvégzése után — mivel további tanulmányait a család nem tudta fizetni — gyógyszerészgyakornok lett nagybátyja kőszegi patikájában. Ettől kezdve magánúton tanult tovább. Szorgalma és kitartása eredményeképp 1867-ben Bécsbe került, ahol természetrajzi és kémiai tanulmányai mellett matematikával és zeneelmélettel is foglalkozott. Gyógyszerész diplomát szerzett, 1870-től jogosult a doktori cím viselésére. 1870-ben Sopronba jött, hogy az újonnan létrehozott községi főreáliskola tanára legyen. Bár tanári képesítését csak 1876-ban szerezte meg, a városi közgyűlés már 1872-ben a főreáliskola ideiglenes igazgatójává nevezte ki. Neki köszönhető a természetrajzi és vegytani szertár létrehozása, mivel a tanításhoz elengedhetetlenül szükségesnek tartotta az elméleti tudás gyakorlattal történő alátámasztását. Ő kezdte összeállítani az iskola bogárgyűjteményét, tanulmányozta a Sopron környéki növényvilágot. Eredményeiről az intézet év végi értesítőiben közölt tanulmányokat. Az 1888/89. évi értekezése a soproni kútvizek összetételéről komoly gyakorlati jelen-