Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

5. ADATTÁR

1952-től a vegytani tudományok kandidátusa, életművéért 1953-ban Kossuth-díjat kapott. 1957. szeptember 7-én hunyt el Sopronban. Irodalom: Aranykönyv 2000. 148.; Köves 1991.; Macher 1961.; Vendel 1955. 41. RÖSCH FRIGYES (1832—1923) 1832. január 8-án született a németországi Reutlingenben. Reáliskolai tanulmányai befejeztével Stuttgartban lett egyetemi hallgató, majd különféle német városok (Neuffen, Nürtingen, Esslingen) reáliskoláiban tanított. 1853-ban került Felsőlövőre, ahol előbb a reáliskolában oktatott, majd 1858-tól a tanítóképző igazgatója lett. 1859-ben a soproni főreáliskolába hívták meg tanárnak, ahonnan 1884-ben ment nyugdíjba. 1866. április 26-án megalakította a Soproni Torna- és Tűzoltó Egyletet, 1868-ban egyesületi zenekart is szervezett, mely 1875-ig működött. Ő kezdeményezte Magyarország első tornacsarnokának felépítését a soproni Papréten, melyet 1867 szeptemberében avattak fel. Az Országos Tornaszövetség alakuló ülésén ő elnökölt 1870-ben. Ferenc József 1887. január 30-án koronás aranyérdemkereszttel tüntette ki, 1906-ban munkásságáért a Ferenc József rend lovagkeresztjét is megkapta. 1911. május 31-én Sopron város díszpolgárává választották. 1923. augusztus 10-én a felvidéki Merényben hunyt el. Irodalom: Aranykönyv 2002. 42.; Szinnyei XI. köt. 1906. 1331—1332. 42. SALAMIN LEÓ (1832—1903) 1832. június 17-én született Svájcban, a Vallis kantonbeli Sierre-Chippisben, francia családban. A között a piaristák budapesti gimnáziumában tanult, majd egy évet a budapesti bölcsészkar hallgatója volt. Ezzel párhuzamosan a műegyetemen a mérnöki tanfolyamra is járt. 1849-ben beállt a honvédseregbe, 1850-ben besorozták a császári seregbe, ahol két évig szolgált. Leszerelése után 1852/53-ban a József-műipartanodában tanult, majd 1853-tól 1860-ig nevelősködött. 1854-ben francia nyelvből tanári képesítést szerzett és a kassai főgimnáziumnál nyert alkalmazást rendkívüli tanárként. 1860/61-ben reáliskolai tanár volt Budán, 1861ben alreáliskolai tanári diplomát szerzett kémiából, matematikából, fizikából és magyar nyelvből, 1862-ben gyorsírásból is. 1863-ban fizikából és matematikából letette az algimnáziumi tanári képesítővizsgát, majd 1867-ben a főgimnáziumi tanárit is. Időközben 1861 és 1872 között helyettes majd rendes tanárként dolgozott a lőcsei katolikus főgimnáziumban. 1872-ben nevezték ki az akkor még városi főreáliskolához Sopronba. Matematikából, fizikából, francia nyelvből több tankönyvet is írt. Egyik megalapítója, tanára és igazgatója volt a városi ipariskolának is, mint ahogy az alsó fokú kereskedelmi iskolát is évekig igazgatta, később tanított a Kereskedelmi Akadémián. Hosszú ideig ő felügyelte a Csöndes-féle magánintézet működését. Alapító tagja és támogatója volt a főreáliskolai Segélyegyesületnek és a Betegszoba alapnak, csakúgy mint a soproni Irodalmi és Művészeti Körnek, a Magyar Gyermekkert Egyesületnek, valamint a Francia és angol társalgókörnek. 1903 augusztusában Budapesten halt meg. Irodalom: Értesítő főreál 1902/03. 3—5.; Kárpáti 1896. 246—248.; Mesterházy 1978.; Szinnyei XII. köt. 1908.57—58.