Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
Molnár Antal következő évben püspöki székhelyén, Aversában kiadott latin nyelvű ismertetésének.41 Caraffa jelentésének — a benne foglalt információkon túl — a legnagyobb értéke, hogy a nunciusi jelentéseket szerves módon kiegészítve ösz- szefüggésrendszerbe állítja az 1620-as évek birodalmi eseményeit. Megismerjük belőle egy kivételesen hosszú ideig és fontos időszakban működő császári nuncius percepcióját a Habsburg commonmalth-tó\ interpretációját a harmincéves háború első évtizedének történetéről. Caraffa víziójának egyik legfontosabb jellemzője a sokkal inkább XV. Gergely, mint VIII. Orbán időszakára jellemző felekezeti fundamentalizmus.4“ A nuncius nagy beszámolói mellett heti jelentéseinek és leveleinek feldolgozása is kiemelten fontos lenne a közép-európai történetírás számára, hiszen ezek részben forrásai a finálrelációnak, részben pedig szervesen kiegészítik azt, hiszen Caraffa magas színvonalon tudósított hétről hétre a birodalom és a Habsburg Monarchiához tartozó országok politikai és egyházi viszonyairól.43 A császári udvar és ezzel együtt a nunciatúra II. Rudolf uralkodása alatti prágai székhelye, majd pedig a csehországi események kiemelt jelentősége miatt az 1592—1628 közötti nunciusi jelentések kiadását 1923- ban, a Római Csehszlovák Történeti Intézet (Istituto Storico Cecoslovacco di Roma) alapítása után a német intézetek átengedték cseh kollégáiknak. A csehek a tervek szerint a 12 nuncius aktáit összesen 30 kötetben kívánták megjelentetni, a történelmi körülmények miatt azonban csak öt kötet látott napvilágot a 17. század elejéről. Az 1993-ban alapított Római Cseh Történeti Intézet (Istituto Storico Ceco di Roma) újra felvette programjába a jelzett korszak nunciusi jelentéseinek közzétételét, és elsősorban Cesare Spedano (1592—1598) és Carlo Caraffa levelezésének kiadását tűzte ki célul; mindeddig azonban cse41 Carolus Caraffa-. Commentarla de Germania Sacra Restaurata. Aversa, 1630. Későbbi kiadásai, némelyek nem Caraffától származó kiegészítésekkel: Köln, 1639., Frankfurt, 1641., Wien, 1748., Wien, 1769. Vö. braun, GKaiserhof i. m. 89. 42 Braun, G.: L’Impero i. m. 162—163. 43 Carlo Caraffa nunciusnak az Államtitkárságra küldött, formálisan a bíboros neposhoz címzett jelentéseit egy kötet kivételével a Barberini-könyvtár kéziratai között találjuk. Az alábbi felsorolás csak a teljes egészében Caraffa eredeti jelentéseit tartalmazó kötetekre terjed ki, a vegyes (főleg másolatokból összeállított) kötetekre nem, illetve nem sorolom fel az Államtitkárság válaszait tartalmazó regisztrumköteteket sem. 1621: BAV Barb. Lat. cod. 6929.; 1622: Uo. cod. 6930., 6931.; 1623: Uo. cod. 6932—6934.; 1624: Uo. cod. 6935.; 1625: Uo. cod. 6936-6939.; 1626: Uo. cod. 6940-6943.; 1627: Uo. cod. 6944, ASV Segr. Stato, Germania voi. 117.; 1628: BAV Barb. Lat. cod. 6945. A titkosírással készül jelentéseket (ciffre) szintén egy kivétellel ugyanabban a gyűjteményben őrzik. 1621—1623: BAV Barb. Lat. cod. 6946.; 1623—1625: ASV Segr. Stato, Germania voi. 115.; 1624: BAV Barb. Lat. cod. 6947.; 1625: Uo. cod. 6948.; 1626: Uo. cod. 6949.; 1627: Uo. cod. 6950.; 1628: Uo. cod. 6951, 6952. 138
