Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Papp Sándor: Oszmán adatok Bethlen Gábor portai kapcsolataira a harmincéves háború elején
Ilyen kontextusban merült fel 1619 tavaszán szinte minden török méltóság részéről a válasz: Ha Bécs fegyveresen fellép Jenő átadása miatt Erdély ellen, akkor Bethlen olyan katonai támogatást kap, amely nem csak a védekezésre elég, hanem arra is, hogy Magyarországot elfoglalva ott király lehessen, míg a testvére István Erdélyben maradhat vajdaként. Ezt a reményt keltő választ különösen Iszkender pasa emlegette. Ebben a kijelentésben ismerhetjük fel azt az állítólagos koncepciót, amely szerint az oszmánok Erdély és Magyarország egy keresztény uralkodó alatti egyesítését teljes mértékben elutasították. Ez a vélekedés kevés szerzőtől eltekintve része a magyar történetírás általánosan elfogadott alapvető megállapításainak.48 Az erdélyi diplomácia Portán folytatott tárgyalásai folyamán — mint látni fogjuk — többször felmerült a fenti elképzelés, vagyis hogy ha Bethlen megszerezné a magyar királyságot, akkor nem maradhat egyszerre erdélyi fejedelem, hanem a hatalmat meg kell osztania, amely lehetedenné teszi, hogy a keleti és a nyugati magyar államrész egy kézben egyesüljön. Vizsgálataim alapján a fenti „rendezési terv” nem tekinthető a Porta egységes vélekedésének. A Portán olyan méltóságok hangoztatták, akik a kialakult Habsburg—oszmán békerendszer fennmaradását, a béke megszilárdítását akarták elérni. Ebből adódóan Bethlen békebontó terveit messzemenően ellenezték.49 A portai előkelők figyelme — a Habsburg és a perzsa határvidéken kialakult rendezett viszony következtében — elsősorban északkelet felé irányult. Azok a méltóságok, akik érdekeltek voltak a moldvai—lengyel határvidéken, illetve a Krími Kánság politikájában, a máshol fennálló békére különösen ügyeltek. A korábbi boszniai és egri beglerbéget, Memibegovic Ibrahim pasát szilisztrai és özüji beglerbégnek nevezték ki, akinek a feladata az volt, hogy a határvidéken keresztül sem a tatárok Lengyelországba, sem pedig a kozákok a török területre ne tudjanak portyázásokat folytatni. A béke az 1617-es lengyel-török háború óta ugyan fennállott, de a sorozatos rajtaütések nem szüneteltek. Az 1618-as évben ismét mindkét részről megsértették a békét. III. Zsigmond lengyel király követe Piotr Ozga az erdélyi követ, Borsos Tamás segítségével elérte, hogy 1619 májusában II. Oszmán szultán szabályos ahdnáme-ban megerősítette a lengyel békét.50 Bár az általános vélekedés a lengyel—török béke megerősítésekor az állandó határsértéseket emeli ki, a tényleges okot máshol kell keresni. Az iszlám diplomáciai hagyományok alapján a szultáni szerződések, kinevezések és privilégiumok csak addig voltak érvényesek, ameddig a szerződő felek éltek. Az új uralkodóknak a megálOszmán adatok Bethlen Gáborportai kapcsolataira 48 Borsos T. : Vásárhelytől i. m. 204. 49 Papp S.: Bethlen Gábor i. m. 944—949. 50 Borsos T: Vásárhelytől i. m. 242-243. 73
