Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban
A koronázási jelvények közül ő vihette az országalmát, majd tölthette be a banketten az ideiglenes étekfogómester tisztét. Ám mindezt nem mások környezetében tehette meg, mint a végig Habsburg-párti Esterházy Miklós, Bánffy Kristóf, Alaghy Menyhért, Zrínyi György és Pálffy István, akik közül csak Alaghy volt Bethlen híve.136 Mindezek összességében jól mutatták mind a bécsi udvar és a magyar rendek, mind az 1619—1620-ban két táborra szakadt rendek kiegyezését, ám az újonnan létrejött kompromisszum ellenére a tovább folyó belpolitikai küzdelmeket egyaránt. Egy elfelejtett kiegyezés: az 1622. évi koronázódiéta Sopronban Elégedett tárgyalófelek a soproni kiegyezésen 1622 augusztusában összességében végül mindkét tárgyaló fél, mind II. Fer- dinánd császár és király, illetve tanácsadói, mind a magyar királysági rendek nagyrészt elégedetten távozhattak Sopronból. A Habsburg Monarchia politikai vezetésének Bethlen Gábor első hadjáratai után sikerült a katonai és politikai helyzetet Magyarországon stabilizálnia, még ha ennek a keleti határon jelentősebb területveszteség, valamint a rendeknek tett komoly engedmények volt is az ára. Az utóbbiak ellenére az újonnan létrejött kiegyezéssel II. Fer- dinánd igen elégedettnek tűnt, miként erről egy Fuggerzeitung — a királynékoronázást külön kiemelve — már 1622 júliusának végén tudósított: „zu Ödenburg der Kay serin Crönung ml abgangen, der Hungerische Eantag geschlossen und ire Kayserliche May estet mit guetem contento inner wenig Tagen nach Wien verrai- sen sollen, [kiemelés tőlem — P. G.] ”137 Az uralkodónak a rendek lojalitását tehát nagyrészt sikerült visszaszereznie, és így a Habsburg Monarchia törökellenes védőbástyát és éléskamráját jelentő Magyar Királyság nyugalmát biztosítania, ami lehetővé tette a harmincéves háború közepette a német és cseh területek még mindig égető problémáira való intenzívebb koncentrálást. Ezzel a diétán részt vevő pápai nuncius, Carlo Caraffa, sőt maga XV. Gergely pápa is igen elégedett lehetett, hiszen a pápai diplomácia legfőbb célja ugyancsak a magyarországi nyugalom megteremtése volt, főként annak érdekében, hogy a császár politikai és hadvezetése a Német-római Birodalomban és a Cseh Korona országaiban a katolikus érdekek védelmében a leghatározottabban léphessen fel.138 136 Válfjy G.: Koronázási lakomák i. m. 1076—1077. 137 Fuggerzeitungen aus dem Dreißigjährigen Krieg 1618—1623. Hrsg.: Theodor Neuhofer. Augsburg 1935. 125.: Nr. LVI. (1622. júl. 29., Graz). 138 Minderre részletesen lásd Molnár Antal jelen kötetbeli dolgozatának tanulságait. 53
