Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban
rendszeresen reagált Bethlen katonai akcióira, melyeket a fejedelem is igyekezett mindig viszonozni.121 Ez leginkább Pozsonytól a Garam folyó vidékéig minden esztendőben több hónapra háborús és polgárháborús viszonyokat teremtett, amit jól jelez, hogy a magyar főváros ostromára rövid időn belül négyszer került sor (Bethlen, 1619. okt.; Henri Duval de Dampierre, 1620. okt.; császári hadak, 1621. ápr.-máj.; Bethlen, 1621. aug.—szept.).122 Mindez összességében azért jelentette egy tragikus - egészen a Rákóczi-szabadságharcig (1703-1711) tartó — folyamat kezdetét, mert a polgárháborús viszonyok 1619—1621-ben Magyar- országon még azelőtt köszöntöttek be, majd állandósultak utóbb szinte évtizedenként újra meg újra, hogy Magyarország társadalma kiheverte volna történelme addigi legnagyobb hadakozása, a tizenöt éves háború (1591—1606) óriási pusztításait.123 így míg a bevezetésben számba vett 17. századi öt jelentősebb politikai kiegyezésnek a rendek közül mindig kiemelkedő nyertesei lettek, a hadakozásokkal rendszeresen együtt járó pusztításoknak és járványoknak országszerte rengeteg vesztese volt.124 Egy elfelejtett kiegyezés: 1622. évi koronázódiéta Sopronban Az első soproni uralkodókoronázás szimbolikus jelentősége Az 1622 nyári kompromisszum jelentőségét és különlegességét még egy esemény szimbolikusan is jelezte Sopronban. Nevezetesen II. Ferdinánd második feleségének, Gonzaga Eleonóra Annának (1598—1655) július 26-án, Szent Anna napján tartott magyar királyné-koronázása. Beszédes volt maga 121 Nagy L.: i. m. és Broucek, P.\ i. m. passim. 122 Fukinich Imre: Bethlen Gábor és Pozsony városa. 1619—1621. Századok 55—56. (1921— 1922) 1—31., 172—211., vő. még a dunántúli polgárháború pusztításaira újabban Illik Péter. Kártételek a Batthyány-birtokokon „az rebellió” alatt (1619—1622). In: Tanulmányok évszázadok történelméből. Szerk.: J. Ujváry Zsuzsanna. A szerkesztésben közreműk.: Forgó András—Illik Péter. Piliscsaba 2006. (Pázmány Történelmi Műhely, Történelmi Tanulmányok 2.) 113-133. 123 S^akály Ferenc. Mi veszett Mohács után? A magyarországi török uralom mérlege. Valóság 31. (1988) 3. sz. 39-51. és Páljfy Ge\a: A másfél évszázadnyi török uralom mérlege. In: Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára. Szerk.: Ormos Mária. Bp. 2003. 73-87. 124 Vö. Páljfy Géza-. Örök vesztesek avagy örök nyertesek? Felkelések a kora újkori Magyarországon és Erdélyben. In: A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Ge- csényi Lajos tiszteletére. Szerk.: Baráth Magdolna—Molnár Antal. Bp.—Győr. 2012. 283— 299.J 49
