Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

hető kompromisszumkényszerét a magyar rendek legkülönfélébb csoportjai persze taktikusan és széles körűen igyekeztek kihasználni. Még a szabad királyi városok, a különféle magyar- és horvátországi szerzetesrendek (jezsuiták, ferencesek, pálosok és klarisszák) vagy például a győri káptalan is felhasználták a soproni diétát arra, hogy privilégiumaikat az uralkodóval megerősíttes- sék, vagy éppen bővítsék, sérelmeiket pedig orvosoltassák. A Bethlen által hosszabb időre elfoglalt magyar főváros, Pozsony követei — részletes utasításuknak megfelelően — így nemcsak a bécsi és a nikolsburgi békék passzusainak, legfőképpen a vallásszabadságnak a megerősítésén munkálkodtak, hanem II. Ferdinánd koronázási hidevélének becikkelyezésén, kiváltságaik megőrzésén és a polgárháború alatt elszenvedett tetemes káraik miatt adójuk csökkentésén is. Emellett küzdeniük kellett városkapuik elvett kulcsainak visszaadásáért (amelyek a mindenkori megszálló katonaság kezébe kerültek), valamint az elmúlt esztendők városostromaiban elpusztult erődítményeiknek a — rendek által megszavazandó ingyenmunka {gratuitus labor) segítségével történő — kijavításáért is.100

A legszimbolikusabb példának e tekintetben talán maga a diéta helyszíne, Sopron tartható. A város ugyanis a kompromisszumok kellős közepén, augusztus 4-én kapott új, egészen a 20. századig használt címert, sisakdíszén a kétfejű császári sassal, valamint II. Ferdinánd és a frissen megkoronázott Eleonóra királyné monogramjával, amelyre feltehetően a heraldika iránt különös érdeklődést mutató neves polgármester, Lackner Kristóf kezdeményezésére került rá a város uralkodó iránti hűségéről oly érzékletesen tanúskodó címerállat.101 A protestantizmus patronálása miatt az erdélyi fejedelmet 1619 novemberétől egészen 1621 májusáig támogató, sőt Bethlen nyugatdunántúli katonai és hadellátó központjaként működő szabad királyi városból102 így lett a Magyar Királyság egyik újabb koronázóvárosa és meghatároPáljfy Ge\a

sainak jegyzéke 1622-ből. Adalék Tállyai Pál pályájához. In: Archivariorum historicorum- que magistra i. m. 277—292.

100 AMB Krab. 1. bez Lad. Nr., 1622. április 1., Pozsony.

101 Horváth Zoltán-. Sopron város címerei a történelmi események hátterében. Bp., 1991. 44— 46.; Kincses K. M.\ „így ragyogjon Sopron is régiségeivel...” i. m. 77—79., 84—85., valamint lásd még: Tóth Gergely e kötetbeli dolgozatát (a címeradomány eddigi első teljes kiadásával), valamint „Ki hívta be" a kétfejű sast? A. 1622. évi soproni címerbővítés előzményei című előadását a Bethlen Gábor és Sopron elnevezésű, 2013. október 10-én Sopronban tartott konferencián.

102 Minderre a teljesség igénye nélkül (a 2—3. jegyzetben idézett országos összegzések szemléletváltozásait helyi szinten is tükrözve): Simkovics Gyula-. Bethlen Gábor és Sopron. Soproni Szemle 14. (1960) 260—263.; Fried István-. A lakompaki csata (Adatok Bethlen Gábor s a régi Sopron és megye kapcsolatához). Soproni Szemle. 20. (1966) 218—224.; Szende Katalin-. Sopron városának sérelmei az 1619—20-as országgyűlésen. Soproni Szemle. 45.

44