Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
Molnár Antal ment a magyar tájékozódás rovására, inkább kontextualizálta azt. A nuncius a magyarokat összességében nem becsülte túl sokra: hitszegő, álhatadan és rosszindulatú népségnek tartotta őket.48 Negatív ítélete részben személyes tapasztalatból (a magyarországi vallási küzdelmekből és az erdélyi fejedelem politikájának fordulataiból, illetve a többségében protestáns magyar rendek ezzel kapcsolatos ellentmondásos magatartásából) táplálkozott, ugyanakkor híven tükrözte a pápai diplomácia meggyökeresedett előítéleteit és nemzetka- rakterológiai kliséit is, amelyek a vegyes felekezeti hovatartozású és a Szentszékkel ellentmondásos viszonyban álló nemzetekkel szemben éltek Rómában.49 Magyar vonatkozású jelentéseinek leggyakoribb témája (szintén követutasításával összhangban) Bethlen Gábor fejedelem személye és tevékenysége. Részletesen tudósított magyarországi hadjáratairól és ezek előkészületeiről, diplomáciai akcióiról, házassági terveiről, vélt vagy valós szándékairól. Akárcsak elődei és diplomata-kollégái, ő sem volt képes kiigazodni — a ráadásul református — Bethlen sokfelé ágazó, egyszerre több vasat tűzben tartó nagy- politikai manőverezésén, ami mélységes bizalmatlanságot szült benne a fejedelem iránt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a pápai diplomácia számára „Gábor” afféle igazi politikai „enfant terrible”-nek számított, akiben akkor sem lehetett megbízni, amikor barátként közeledett. Ugyanakkor politikai ügyessége és ravaszsága, valamint a kivételes történelmi helyzet adta stratégiai súlya miatt mindig számolni kellett vele.50 A nuncius számára egyértelműnek 48 „L’Ungari, tanto cattolici come heretici, mostrano gran volontà della guerra contro il Turco.; tuttavia non si è da fidare nella loro solita infideltà, instabilità e malitia.” ASV Segr. Stato Germania voi. 117. fol. 139v. 49 Egy svájci példa ugyanerre a jelenségre: Volker Reinhardt Nuntien und Nationalcharakter. Prolegomena zu einer Geschichte nationaler Wahrnehmungsstereotype am Besipiel der Schweiz. In: Kurie und Politik i. m. 285—300. 50 Ebben a kontextusban különösen is izgalmas Bethlennek a jezsuitákkal fenntartott kifejezetten barátságos viszonya, amelyre utalások a renddel később súlyos konfliktusba kerülő Caraffa jelentéseiben is felbukkannak. 1624. január 13-án tudósított Káldi György és Bethlen nagyszombati találkozásáról, a páter tisztes fogságáról, Bethlen katolikus híveinek és katonáinak lelkigondozásáról, valamint a jezsuita és a fejedelem tárgyalásairól, amelynek során Behlen a császár hűséges alattvalójának mondta magát, és késznek mutatkozott egy közös törökellenes hadjáratra: „Intanto è tornato qua il padre Caldi giesuita, che fu, come si scrisse, ritenuto in Tirnavia, il quale referisce haver ricevuto da Gabor benignissimi trattamenti, con permetterli di predicare et amministrar li sacramenti della confessione et communione a cattolici della sua corte et militia. Et haverlo tenuto di poi tre giorni in continui discorsi, ne quali per ogni verso possibile si è ingegnato rimostrarli una vera devozione et servitù verso di sua maestà, et la maniera che potrebbe tenersi per spogliare il Turco di quanto tiene in Ungheria et nelle convicine provincie, voltando l’imperatore le sue armi verso quella tirannide in compagnia del medesimo Gabor, che si esibisce esser 140
