Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában

leg a vonakodó császári hadvezér, Charles Bonaventure de Longueval comte de Bucquoy vezetésével, hiszen a halogatás komoly veszélyeket jelenthet: a törökök ugyan Lengyelország megtámadására készültek, de bármikor a csá­szár ellen fordulhatnak, éppen ezért kell még ezt megelőzően az oszmán segítségben bízó Bethlent legyőzni. Az államtitkár megítélése szerint a ma­gyarországi helyzet elrendezése az angol, holland és protestáns csapatok tá­madókedvét is elvenné/8 A pápa tisztában volt vele, hogy a magyarok meg­nyerése érdekében a császár adott esetben vallási engedményekre is kénysze­rül, amelyek közül a kúria számára a leginkább elfogadhatónak az ágostai hit­vallás engedélyezése tűnt.28 29 Ugyanakkor a nuncius buzdítsa állhatatosságra a császárt, hogy vallási téren semmilyen engedményt ne tegyen, ha pedig ez elkerülhetetlen, akkor színleljen és vonuljon félre.30 A magyarországi katoli­kus egyház helyzetére az instrukció mindössze egyeden esetben tért ki: a nunciusnak meg kell akadályoznia, hogy a főpapi székek különböző ürü­gyekkel hosszú ideig üresedésben maradjanak.31 A nuncius birodalmi és csehországi feladatait alapvetően sikerrel oldotta meg. Részben Caraffa és rendkívüli követtársai, Giacinto da Casale kapuci­nus szerzetes és Fabrizio Verospi erőfeszítéseinek eredményeként 1623-ban I. Miksa személyre szólóan megkapta a választófejedelmi címet, amelyet in­tézményesen 1628-ban ruházott át a császár a bajor hercegre.32 Nagyon ko­moly eredményeket ért el a csehországi rekatoüzáció területén, ebben a mun­kában elsősorban Ernst Adalbert von Harrach prágai bíboros-érsek és Franz von Dietrichstein olmützi bíboros-püspök, illetve a kapucinusok, főleg Vale­riano Magni és (legalábbis kezdetben) a jezsuiták voltak közeli munkatársai. Caraffa érdemei akkor is vitathatadanok, ha az 1620-as évek közepétől az általa képviselt, a katolikus táboron belül politikai kompromisszumokra tö­rekvő stratégia mindinkább háttérbe szorult Harrach és Magni radikálisabb rekatoüzációs elképzeléseivel szemben. A következő évtizedek fejleményei Carlo Caraffa bécsi nuncius a\ 1622. évi soproni országgyűlésen 28 Uo. 612-613. 29 Ez valójában már korábban, az 1608. évi országgyűlésen megtörtént, ami ellen a magyar főpapok Forgách Ferenc esztergomi érsek vezetésével Rómában tiltakoztak. A Római Inkvizíció emiatt II. Mátyást kiközösítette, ezt azonban nem hozták nyilvánosságra. Tusor Péter. Az 1608. évi magyar törvények a római inkvizíció előtt. II. Mátyás kiközösítése. Aetas 16. (2000) 4. sz. 89-105. 30 Jaitner, K.\ Die Hauptinstruktionen Gregors XV. i. m. II. 624—625. 31 Uo. 626-627. 32 Dieter Albrecht Der Hl. Stuhl und die Kurübertragung von 1623. Quellen und Forschun­gen aus Italienischen Archiven und Bibliotheken 34. (1954) 236—249. 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom