Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
háború első éveiben.21 A pápa birodalmi politikája alapvetően három fő célkitűzés mentén fogalmazódott meg. Az instrukció a nuncius legfontosabb feladataként a császár hatalmának megerősítését határozta meg, egyrészt a Habsburg Monarchia tartományainak stabilizálásával, másrészt pedig az V. Frigyes pfalzi őrgróftól elvett választófejedelmi cím megfelelő katolikus jelöltnek történő átadásával, és ezzel a katolikus többség biztosításával a császárválasztó kollégiumban. Ez utóbbi kérdésnek a pápai udvar központi jelentőséget tulajdonított a birodalom rekatolizációja szempontjából, emiatt a nunciusnak teljes erejével Róma jelöltjét, a katolikus ügy érdekében már komoly érdemeket szerzett I. Miksa bajor herceget kellett támogatnia, a kon- vertita és kisebb súlyú Farkas Vilmos pfalz-neuburgi palotagróffal szemben. A második alapvető stratégiai célt a fehérhegyi „legalkalmasabb, leghasznosabb, sőt égi”22 győzelem (1620. november 8.) után a háború minden áron való folytatása és a katolikus tábor teljes győzelmének kivívása jelentette. A nunciusnak minden erejével a protestánsok elleni háborúra (mindenekelőtt Pfalz teljes elfoglalására) kellett ösztönöznie a császárt, amelyhez a Pápaság a Katolikus Liga számára jelentős anyagi segítséget biztosított. Végül ugyanez az aktivitás és offenzív karakter jellemezte XV. Gergely birodalmi egyházpolitikáját is: Caraffa harmadik legfontosabb feladata a katonai győzelmekre építő katolikus restauráció, a Trienti Zsinat határozatainak birodalmi végrehajtatása volt, elsősorban a püspökök és székeskáptalanok szoros felügyeletével. Az egyházreform területén végzett munkáját 1622 után nem az Állam- titkárság, hanem az újonnan alapított Propaganda Fide Kongregáció irányította.23 Missziószervező tevékenysége különösen Cseh- és Morvaország területén volt jelentős. Nem véletlen, hogy instrukciója is a katonailag visszahóCarlo Caraffa bécsi nunäus a% 1622. évi soproni országgyűlésen 21 A követutasítás kritikai kiadása: Jaitner, K.: Die Hauptinstruktionen Gregors XV. i. m. II. 602—642. XV. Gergely pápa birodalmi politikájának napjainkig alapvető bemutatása: Dieter Albrecht. Die deutsche Politik Papst Gregors XV. Die Einwirkung der päpstlichen Diplomatie auf die Politik der Häuser Habsburg und Wittelsbach 1621—1623. München, 1956. (Schriftenreihe zur Bayerischen Landesgeschichte 53.). A korszakra vonatkozó birodalmi követutasítások legújabb feldolgozása: Alexander Koller. Le röle du Saint-Siège au dé- but de la guerre de Trente ans. Les objectifs de la politique allemande de Grégoire XV (1621—1623). In: L’Europe des traités de Westphalie i. m. 123—133. 22 „... la più opportuna e proffìttevole e dirò celeste vittoria...”, miként a csatát Caraffa követutasítása definiálja, jaitner, K: Die Hauptinstruktionen Gregors XV. i. m. II. 607. A fehérhegyi csata új megközelítésű kitűnő feldolgozása: Olivier Chaline-. La bataille de la Montagne blanche (8 novembre 1620). Un mistique chez les guerriers. Paris, 1999. 23 A Propaganda Fide Kongregációnak a birodalmi rekatolizációra vonatkozó határozatait (Caraffa működésének időszakára is) közzétette: Hermann Tüchle. Acta SC de Propaganda Fide Germaniam spectantia. Die Protokolle der Propagandakongregation zu deutschen Angelegenheiten 1622—1649. Paderborn, 1962. 133