Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
Molnár Antal Habsburg Monarchia része volt,11 a 20. századig csak kivételes esetben jöttek pápai nunciusok, így a magyar területekre vonatkozó információk a mindenkori császári avagy Habsburg-udvarba (Bécsbe vagy Prágába) akkreditált követek jelentéseiben találhatók. Magyar kutató tehát a teljes anyagot, akár csak egy szűkebb periódusra vagy egy adott nuncius irataira vonatkozóan is, csupán aránytalan nehézségek árán, és voltaképpen a hazai történeti kutatás számára jórészt haszon nélkül tudná kiadni; nem véletlenül erre egyeden hazai tudós sem vállalkozott, és a magyar történettudomány intézményesen sem kapcsolódott be a Nuntiaturberichte monumentális forráskiadási vállalkozásába.12 A német, osztrák és cseh történeti intézetek által a 19-20. század folyamán megindított nagyszabású sorozatok viszont — részben ugyancsak érthetően — a magyar vonatkozású információkat igen szelektíven kezelték, így egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy a vaskos forráskiadványok valamennyi, az adott nunciustól származó jelentős magyar vonatkozású információt tartalmazzák.13 A kézenfekvőnek tűnő megoldás, vagyis a magyar vonatkozású adatok kiszemelgetése is több buktatót rejt. A politikai összefüggések, valamint a Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság közös ügyei miatt sokszor nagyon nehéz pontosan szétszálazni a „magyar” és „nem magyar” adatokat, másrészt pedig a nem magyar információknak (pl. a harmincéves háború eseményeinek) sokszor közvetlen befolyásuk volt a magyar ügyekre. A tisztán magyar vonatkozások kiválogatása pedig egyáltalán nem érzékelteti azokat az arányokat, amelyek az egyes nunciusok magyarországi tájékozódásának intenzitását jelzik. Másképp fogalmazva: a jelentések magyar adatainak 11 Aló. századi magyar történelemnek a Habsburg Monarchia keretein belüli legújabb monografikus feldolgozása: Páljjy Gésyr. A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia aló. században. Bp. 2010. (História Könyvtár. Monográfiák 27.). 12 A nemzetközi (elsősorban német) kutatások történetére lásd: Heinrich Lut%. Nuntiaturberichte aus Deutschland. Vergangenheit und Zukunft einer „klassischen” Editionsreihe. Quellen und Forschungen aus Italienischen Archiven und Bibliotheken 45. (1965) 274— 324.; Georg Lut%. Die Nuntiaturberichte und ihre Edition. In: Das Deutsche Historische Institut in Rom 1888-1988. Hrsg.: Reinhard Elze—Arnold Esch. Tübingen, 1990. (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom 70.) 87—121.; Peter Schmidt 100 Jahre Forschung zur päpstlichen Politik und Diplomatie (1500-1800). Ein wissenschaftsgeschichtliches Panorama. In: Kurie und Politik i. m. 395—412.; Alexander Koller. Le nunziature di Germania e la loro edizione. In: Gli archivi della Santa Sede come fonte per la storia moderna e contemporanea. A cura di Matteo Sanfilippo—Giovanni Pizzorusso. Viterbo, 2001. 109-131. 13 Vanyó Tihamér a német kiadványokból hiányzó magyar vonatkozások közzétételével erre a fontos hiányra hívta fel a figyelmet: Vanyó Tihamér. A bécsi nunciusok jelentései Magyar- országról 1666—1683. (Pannonhalmi Főiskola Könyvei 3.) Pannonhalma, 1935. 130
