Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
Molnár Antal a kutató számára lényegtelennek tűnő információhalmaz okozta frusztráció ugyanakkor sok szakmai vitát generált, és a forráspublikáció-sorozatok ütemét is igen lelassította. Ezekkel a bénító körülményekkel a nemzetközi kutatás már a múlt század közepén szembesült,7 a szövegkiadások mellett egyre inkább a leltározás és a tematikus feldolgozás került előtérbe. A valódi áttörést a nunciusok főinstrukcióinak pápaságonként! közzététele jelentette.8 Ezzel egyrészt sikerült túllépni a kezelheteden dokumentum- és információ- bőség okozta szkepszisen, a követutasítások ugyanis az előző nunciusok tapasztalataira építve a célországra és a pápai diplomácia céljaira vonatkozó legfontosabb tanulságokat foglalják össze. Másrészt pedig lehetővé vált az elszakadás a 19. századi értelemben vett nemzeti paradigmától, és az utasítások összessége kiváló nyersanyagot nyújt egy adott pontifikátus teljes külpolitikájának transznacionális értelmezésére, sőt kilépve a hagyományos diplomáciatörténeti keretek közül utat nyitott a pápai diplomácia dokumentumainak széles (így például hivatal-, gazdaság-, társadalom-, kultúr-, reprezentákönyvészetet mozgató monográfiája, így csupán néhány fontos dolgozatot említek: Heinrich Lut%. Die Bedeutung der Nuntiaturberichte für die europäische Geschichtsforschung und Geschichtsschreibung. Quellen und Forschungen aus Italienischen Archiven und Bibliotheken 53. (1973) 152—167.; Helmut Goet%. Nuntiaturberichte des 16. Jahrhunderts als Komplementärquelle zur Geschichtsschreibung. Uo. 214—226.; Georg Lut%. Glaubwürdigkeit und Gehalt der Nuntiaturberichten. Uo. 227—275.; Wolfgang Reinhard-, Nuntiaturberichte für die deutsche Geschichtswissenschaft? Wert und Verwertung einer Editionsunternehmen. In: Kurie und Politik i. m. 208—225.; Uo: Historische Anthropologie frühneuzeitlicher Diplomatie: Ein Versuch über Nuntiaturberichte 1592—1622. In: Wahrnehmung des Fremden. Differenzerfahrungen von Diplomaten im 16. und 17. Jahrhundert. Hrsg.: Michael Rohrschneider—Arno Strohmeyer. Münster, 2007. (Schriftenreihe der Vereinigung zur Erforschung der Neueren Geschichte V. 31.). Vö. pl: Leo Just. Die Erforschung der päpstlichen Nuntiaturen. Quellen und Forschungen aus Italienischen Archiven und Bibliotheken 24. (1932—1933) 244—277. A magyar szakirodalomban jó historiográfiai összefoglalás: Hányó Tihamér. Újabb publikációk a pápai nunciatörténeti [helyesen: nunciatúratörténeti — MA] kutatások köréből. Levéltári Közlemények 40. (1970) 368-373. 8 Eddig három pápaság anyaga jelent meg az Instructiones Pontificum Romanorum sorozatban: Die Hauptinstruktionen Clemens’ Vili, für die Nuntien und Legaten an den europäischen Fürstenhofen 1592—1605. I—II. Hrsg.: Klaus Jaitner. Tübingen, 1984.; Die Hauptinstruktionen Gregors XV für die Nuntien und Gesandten an den europäischen Fürstenhöfen (1621—1623). I—II. Hrsg.: Klaus Jaitner. Tübingen, 1997.; Le istruzioni generali di Paolo V ai diplomatici pontifici (1605—1621). I—III. A cura di Silvano Giordano. Tübingen, 2003. Ugyancsak Silvano Giordano készíti elő Vili. Orbán (1623—1644) követutasításainak kiadását is. A főinstrukciók kiadástörténetére és historiográfiai perspektíváira lásd: Silvano Giordano: I papi e l’Europa nella prima età moderna: le istruzioni generali ai nunzi. Archívum Históriáé Pontificiae 48. (2010) [2013!] 55-80. 128
