Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

pesten jártam iskolába, "kukk"

rokházában, a Luther Otthonban laktam. Az internátus igazgatója egy szepességi származású nyugalmazott alezredes volt, aki most mintha feléledt volna: a sok zászlós, hadnagy, sőt főhadnagy egymás után és „vorschriftosan" jelentkezett nála. Különben patriarchális volt minden: ebéd alatt alezredesünk csibukjából pöfékelve sétált az asztalok közt. Négyessy, Melich, Szinnyei, Marczali, Domanovszky, Mahler Ede és Alexander Bernát előadásait hallgattam. Szorgalmasan látogattam az órákat, de a szünetben a harctéri helyzetet latolgattuk, hisz a nagy offenzíva csúfos kudarcba fulladt, és félő volt, hogy a veszteségek pótlására néhányunkat visszatáviratoznak. Én azonban még a három hónap leteltével sem kerültem vissza a frontra. Megbetegedtem: a kezdődő tbc, szép néven mint „tüdőcsűcshurut", ekkor lépett az életembe. Tiszti szanatóriumba kerültem. Későn, mert az összeomlás, majd az őszirózsás forradalom nemsokára pontot tett ez idillikus kúra után. 1919 elején újra Pesten voltam — most már a régi civil ruhában —, és a következőkben kilenc hónapig Budapest legszebb, legirigyeltebb helyén, a Margitszigeten laktam. Régi szállásomon — a Luther Otthonban — minden hely foglalt volt, de a Károlyi-kormány ez időben varázsolta át a margitszigeti Kaszinó épületét diákinternátussá — Bölcsész-otthonná. Ez az épület tömpe kis tornyával a szigeti bejárattól balra, a sportpálya szomszédságában állt. Ezt azért említem, mert nemrég láttam egy fővárosi térképet, és azon egy kaszinónak megjelölt épület az ellenkező oldalon — az újpestin — áll. A régi kaszinóépület megsemmisült volna a háborúban? A tágas játéktermek 16—20 ágyas szobákká alakultak át. Az én szobámba néhány premontrei bölcsész novícius is került, kiket a Norbertinumból kitettek. Az egyetemi menzán étkeztünk, a Tanácsköztársaság megalakulása után azonban az Otthonban — a tágas hallban — szolgálták fel az ételt. „Kommünkosztot" ettünk: gerslit, borsót, paradicsomlevest és grízes metéltet, de mindezt szmokingos pincér szolgálta fel! Egyszer húshoz is jutottunk. Május elsején a gyerekeké volt a sziget. A gyerekparadicsom egyik tartozéka a sonkás zsemle volt. Színinövendékek a szobánkban vajazták a zsemléket, és hébe-hóba a markunkba is nyomtak egy-egy darabot. Az egyetemen nagy tanárváltozások voltak. Ekkor kapott katedrát Babits Mihály is, aki Az irodalom elmélete címen 6 tartott előadást. Ott szorongott egész Budapest. A nagy