Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - nincs elveszett poszt

légkörben mindez szinte felkínálkozott próbára, vállalásra, változtatásra. Végiglapozva könyveimet, feltűnik, hogy én, a kisebbségi kortárs magyar, mennyi helyet szentelek a magyarországi állapotoknak, Horthy-Magyarország elmarasztalásának. Ne feledjük el: minden magyar minden magyarért felel. Sose tudhatjuk, hol és mikor csattan arcunkon a pofon sose tudott magyar vétkekért. A kisebbségi magyart elkerülhetetlenül a többségi magyarral mérik, és főként és elsősorban annak tegnapi, bűnös és nemzetiségelnyomó rég volt múltjával. Hogy mondhattuk volna, mi közöm hozzá? Mi a szocialista humanizmus, az antifasizmus szellemében éltünk, és nevében vétóztunk, és mégis — fasisztáknak kijáró mértékben — bűnhődtünk. 1945 után a Horthy—Szálasi-bűnökért a mi hátunkon csattant az ostor. Horthy Lisszabonban fejedelmi módon, büntetlenül élt, de mi az ő feudális-fasiszta vakságáért is vezekeltünk igaztalanul. Címtévesztés áldozatai voltunk és vagyunk. A mi magyarságtudatunknak semmi, köze egy hamis, egy aljas módon eszközként felhasznált, megnyomorított kisajátításhoz, egy elhasznált és így kilűgozódott frázishoz, mely ugyancsak magyarnak kendőzi és mondja magát. Aki velünk szemben búsmagyarkodást említ, vagy a Gömbös-utódok sorába utasít, az becsületsértést követ el. A magyarságtudat a kisebbségnél létmagyarság, léttudat, társadalmi tudat, mely szocialista nevezők nélkül éppúgy elképzelhetetlen, mint internacionalista eszmeiség nélkül. Ezért lehet a magyarságtudat egyben emberségtudat is. Egy fél lépés hátrálás, közöny vagy rezignálás, egy perc tudatnélküliség, és — elvesztünk magyarként, emberként. A kisebbség internacionalista emberségtudata fölényesen kerüli el a nacionalizmus buktatóit és kísértéseit. A nacionalizmus kétélű dolog. Lehet nemes és emberi, mint a patriotizmus, és lehet nemtelen, mint a sovinizmus, mely az embertelenség legpotenciálisabb aktivizáltja és aktivizálója. Csak a patriotizmus érhet el az internacionalizmusba: az emberség rádiusza messzire ér. A patriotizmus közeledésre és közelítésre képes; a sovinizmus: a leszűkítés, a kizárólagosság, a robbanó és robbantó különállás. A sovinizmus csak győzteseket és legyőzötteket ismer. A patriotizmus — mert emberség — maga az eredendő békesség, a kultúra pacifiZáló tényezője. Erkölcsileg vállalt kultúra nélkül nincs patriotizmus, mert a kultúra: a béke, és a béke az emberség lehetősége és valósága. Csak a patrióta Ady le332 hetett példázó internacionalista olyan korban, amikor en-