Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - nincs elveszett poszt

És ha József Attila egyugyanazon úri Magyarország bűneként eszmélt a földműves- és munkáskivándorlás vérveszteségére — ,,s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk" —, akkor majd évtizedek múltán fejhez kapkodón fog eszmélni néhány magyar: a kisebbség muszáján kitántorgott, majd felszívódott, elpárolgott négymillió emberünk! Az általánosult magyarországi közöny természetes következményeképp a halványuló magyarságtudat e ponton már csak rezignálni tud. És ez még a jobbik eset. Egyik magyarországi látogatóm — református lelkész — helyzetünket szinte elintézettnek, lezártnak tekintette, és megnyilvánulásainkat már csak utóvédcsatározásként tudta felfogni. Elveszett poszton állnánk? Lehet. De az elveszett posztoknak — úgy tanultuk a fasizmus szorításában — becsük, értékük, értelmük, becsületük is van; és a becsületnek neve is van: hűség. Thomas Mann írja egyik 1934-es levelében: „A becsületes utóvédharcoknál semmi sem szebb, és azonkívül, mit tudjuk mi, hogy milyen erősek vagyunk." És Thomas Mann ezt „kisebbségben", a fasizmus proskribáltjaként, emigrációban írta. Nincs elveszett poszt, ha az őr egy nagyobb cél, egy nagyobb közösség — egy önként választott küldetés — elkötelezettjeként áll térben és időben. És erről van szó. Minket, a kisebbséget, köt, kötelez a nálunknál, magunknál több — és szabadítóbb emberségtudat. Magyarul, magyarként csak emberül beszélhetünk! A kisebbség csak önmagában megerősödve és önmagából kilépve lehet történelmi tényező: magyarság és emberség közös nevezőre hozott elkötelezettje: ember az embertelenségben. Úgy, ahogy Ady előírta, megfogalmazta és a vox humana alaptörvényeként ránk testálta. Nem véletlen, hogy az Ady-folyamatosság, az Ady-hűség kisebbségi jelenség és sajátosság lett. Ady a magyarság összefogó summája. Minden magyaré és minden volt és jövendő emberségi megnyilatkozásé. A magyar Ady: erkölcsi érvényű mondanivaló. Ady minden másnál jobban old és köt. „Verse — törvény": József Attila lényegrögzítésénél elidegeníthetetlenebb, elvámolhatatlanabb, elkobozhatatlanabb és elkötelezőbb útravalót adni és kapni nem lehetett. De nehezebbet sem. 4 Ady megvesztegethetetlen próféta és részrehajthatatlan bíró volt. Jövendölve ítélt. A háború magyar eredményét előre féltő versének címe: A szétszóródás előtt volt. A magyarságkisebbítésnek, a kisebbedésnek és magának a ki330 sebbségi fogalomnak és állapotnak ez, ennyi a legmagya-