Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - nincs elveszett poszt

a nagyobb horizontszemléletbe, és a horizonttanulságból — valóságpróbára — vissza tudtam ereszkedni a kisebbségi talajra. A mexikói Diego Rivera freskóiról írtam, tolmácso­lásomban John Reed Tíz napja a Munkás hasábjain már 1925-ben jelent meg magyarul, Unruht és Bechert fordítot­tam, ismertettem, Kafkát másoknál korábban csodáltam, Charles Louis Philippe leveleket tartalmazó kötete ma is itt fekszik munkaasztalomon, a Malik Verlag által küldött könyvek — Upton Sinclair, Ehrenburg, Babel, George Grosz — egymásra torlódtak, Barlach szobrai, drámái, Stifter no­vellái» és Nyárutó ja egyszerre jelentettek lidércnyomást és fellélegzést, Ossietzky és Tucholsky a mintát, a példát idéz­ték, de ugyanakkor a községi bíró kicsinyítő tisztje elől sem térhettem ki. Fellegek és föld között éltem, lélegez­tem, láttam és szóltam. Nem voltam én pacsirta, sas vagy vészsirály, sem varangyos vagy levelibéka, csupán ember, mindkét végleten, a pólusok állandó vonzásában és taszí­tásában. Élő és éltető áramkör táplált, de a rövidzárlatok váratlan sötétjét és szorongó szünetét meg a zuhanások fájdalmát és félelmét is ismerem. A kisebbségi létformának így lett aztán a stószi életfor­ma a pontos vetülete. A kisebbségi lét egy rendhagyó írói pályát eredményezett: általános érvényű megnyilatkozást, a kisebbségi adottság mindenkihez szóló láthatártágító le­hetőségét. Nem véletlen, hogy épp Stószon vált „műfajjá" az antifasizmus mint időálló elkötelezettség. Stósz esetében egy fél évszázados kisebbségi élet egy fél évszázados írói pályát is jelent. Ez a kisebbségi élet írá­saimon át pontosan követhető és érzékelhető. Az írói pálya ötven éve hajszálra egybeesik különlétünk életkorával. A kisebbségi lét tett íróvá, és a kisebbségi adottság végig osztályrészem maradt. Az, ami lettem, ami vagyok, amit írok és ahogyan beszélek: a kisebbségi életforma eredmé­nye. Lesulykoltság és magasba vágyás, rezignációs mozdu­latlanság és mentő, éltető kitörés itt egymásból és egy­másba folyva, a fejlődés hogyanját és mértékét határozzák meg. Életem munkájának határvonalait úgy próbálják meghúz­ni, hogy periodizációs szakaszokra bontják. Az itt doku­mentált anyag négyes felosztása nagyjában megegyezik a különbségek és kifejletek négyszakaszos egymásutánjával. Ami azonban itt és így olvasható, az csak együtt és egész­ben olvasható. Kiragadva olvasni, idézni és tárgyalni nem lehet, nem szabad, mert csak az eg é s z b e ágyazva, csak 328 teljességigénnyel mondhatok valamit: az 1920-as első betű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom