Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - újból élő és makacs halott

„örök virágzás" a sorsa: „Szent, mint szent sír, s mint koporsó, kemény. De virágzás, de Élet és örök". 4. Melyek azok a vonásai Ady életművének., amelyek ma is aktuálisak, és mit lát belőle elavultnak? Az előbb kétszeresen is kihangsúlyoztuk, hogy a költészet korunkban — és minden Időben — őrszerep! Az „őrzők, vigyázzatok a strázsán" — kiáltás: a háború és embertelenség ellen kiálló Ady legkövetkezetesebb magatartása. Mindig őr volt, és a háború e szerepét csak felfokozta és világgá bizonyította. Ady háborús költészete nem véletlenül lett a magyar és a világirodalom egyik csúcspontja. Világos, hogy ezt az Adyt kell az előtérbe állítani, ezt vállalni és továbbadni. Az Ady-maximum az Ady-mérték, és minden, ami erről lehámlik, minimum, elavult. Ady a háborúk, az embertelenségek egyik legnagyobb magyar ellenszere: kinyilatkoztatott ember az embertelenségben. És ez a kinyilatkoztatás — mert töltete örök — aktuális marad, amíg a földön embertelenség szülte háborúk lesznek, embertelenségek, melyek kiprovokálják az emberséget, a történelem erkölcsi realizmusát. Ady minden dühe és elkeseredése azon „sírjukban is megátkozott gazok" ellen irányult, akik az emberiségre hozták és hozzák „gyógyítónak a Háborút, a Rémet". És az első világháborúnak e nagy magyar tanulsága a második világháború után és a harmadik előtt már világméretben érvényes: a tegnapinál mennyivel tudatosabb gazok és menynyivel hidegebb gyilkosok dolgoznak szerte a világon. Csupa gyilkos, és mindenütt halál! Robert Kennedy halála: mindennél természetesebb és logikusabb korjelenség. Az ember szinte várja a következő áldozatot. Revolvergolyó, tőr és méreg, tank és gáz, napalm és bacilusok készítik elő a talajt az eddig és így sose voltnak: az atombombának. Az ember azt hihetné, hogy amikor két világháború után immár oly nyilvánvaló a háborúellenesség primátusa és a béketudatosítás muszája — egy Ady-formátumú költő másodvirágzását éli. És az ellenkezője az igaz: feledik, feledtetik. Miért? A felelet egyetlen szó: a közöny. Maguk az emberek a béke legnagyobb hátráltatói, ellenségei. Az emberek feledni akarnak: jaj, egy szót se a háborúról! És ez a bűnös közöny szakítja meg az Ady-<humánum szerepének folyamatosságát, mert ez a közöny nem más, mint emberségszabotálás, humánumszigetelés.