Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - kazinczy elkötelezettségében
rancsolni többé nem lehet. Egymást tükrözik immár: egymást növelik és egymást kisebbítik. De minden kisebbítés és kisebbedés az egészen ránt egyet. A magyar nyelv árvaságát Európa szüntette. A magyar nyelv Európában és Európával oldódott a kultúra, az emberség, a haladás tényezőjévé és ügyévé. Egy nép tükre, lényege, önkifejezése a nyelve. „Nyelvében él a nemzet": ki tudja ma még mondani, hogy ez frázis? A nyelv az emberi létet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség: mi különbözteti meg az embert az állattól?! Nyelv nélkül semmi sincsen. Mindennek kezdete, gyökere és lényege a nyelv, a szó: „Kezdetben vala az ige!" Nyelv, megnevezés, megjelölés nélkül, az élet negatív lemez; pozitív nevezőre a nyelv, a gondolat hozza. Táj és ember, történelem és vallás, munka és pihenés, termelés és fogyasztás, hit és akarat, ördög és Isten a nyelv segítségével élnek tudatunkban. Világos: a szlovákiai magyarság tegnap és ma csak nyelvével és nyelvében élhet emberhez méltó életet: Európát, kultúrát, szocialista humanizmust. És mégis megtörténhetett, hogy tájainkon nyelvünk egyszerűen tagadásba vétetett, kihágási objektum lett, bűn. Emlékezzünk csak vissza 1945 utáni életünk első éveire! Azt hittük, minden elveszett, de nyelvet rendeleti úton nem lehet felszámolni. A tanulságot egy megtörtént esettel kapcsolatban akkor így rögzítettem: Egy kassai hölgyismerősöm, kinek irodalmi műveltsége közismert, bemegy a trafikba. Cigarettát kér. Morava jelenleg nincs, de jöjjön később. „Hányig van nyitva a trafik?" Megmondják, elmegy. Vele együtt egy munkás is. Követi és néhány lépés után megszólítja: „Ön magyar, ugye?" A hölgy kissé zavart ijedelemmel: „Igen." „Ne haragudjon, de magyar ember nem mondja, hogy hányig van nyitva a trafik, de meddig." Az így leckéztetett nem sértődött meg, csupán a szeme lett könnyes, csupán a szíve lett könnyebb. Ennyi a történet. Mondjam a tanulságot is? Nem veszett el az a nép és kultúra, ahol a munkás nyelvőrző és nyelvpallérozó lehet! A szlovákiai magyar kultúra sorsa az értelmiség és középosztály megcsappanásával a magyar dolgozó ke294 zébe van letéve. És ez jól van így! A nyelvmegtartó a ma-