Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - kazinczy elkötelezettségében

Kazinczy elkötelezettségében* Kazinczy Ferenc és a szlovákiai magyarság találkozása, egyenlítése nem véletlenség vagy ötletgyötrődés eredménye. A történelmi Magyarország megszűnte után az ú] hazákba került magyarság, földje hagyományaiba kapaszkodva ke­resett támaszt és fogódzót. Az új indulás analógiát kutatva, állapodott meg Kazinczy nevénél, aki Batsányi Jánossal együtt innen, Kassáról indította útjára az első magyar iro­dalmi folyóiratot, a Magyar Museumot, melyet sokan a magyar irodalmi tudat kezdő lökésének tartanak. Nem vé­letlen, hogy itt, Kassán alakult a Kazinczy Társaság: meg­volt az első minta, példa és útcsapás, melyen elindulva folytatni és vállalni lehetett azt, amit Kazinczy megkezdett és jelentett. Előttünk világolt egy férfi Kölcsey-jellemezte „borzasztólag szép pályája", „az írás megszállottjának" példája, kinek jelszava csak ez lehetett: „Nem merni azt, amit merni kell, gyalázat." Belekapaszkodtunk egy névbe, műbe, hagyományba, melyet halála után oly hamar feledett nemzete, annyira, hogy Petőfi elkeseredetten kérdezhette: Hiszen mit tett ő a hazáért? Miatta hét esztendeig szívá csak A börtönök dögvészes levegőjét, És csak fél századig Tartá vállán, mint Atlasz az eget, A nemzetiségnek ügyét. Magyar nemzet, most nem volnál magyar, Ö akkor volt az, midőn senki sem volt, Midőn magyarnak lenni Szégyen vala. Kazinczy magyarságtudatát, szabadságvágyát, jakobiniz­musát börtönévekkel fizette, csak így lehetett fedezete szavának: „Menjünk szabadon... s tiszteljük magunkban és másokban a vélekedés szabadságát", és Sallustiust idézi: „Én jobbnak tartottam a veszélyes szabadságot a békés szolgaságnál." Amikor pedig eljött az öldöklő szolgaság — a gyilkosság szabadságának — áldatlan hitleri kora, mi a fegyvertörő Kazinczyt idéztük újra: „Valamit Bécsben látni 290 * Elhangzott a kassai Kazinczy-napok.on, 1967

Next

/
Oldalképek
Tartalom