Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - forbáth imre halálára
mazza, de e sokhúrúság végeredményben együttes kórusban, célban olvad fel: az emberség feltétlen akaratában, hűségében és tudatosításában. Példát adtak, és példázatok lettek. „A humánum a magyar költészetben" nemcsak fejezetcím, de maga a történelem. * A sokrétű, sokarcú magyar lírában Forbáth Imre elkülönbözött minden mástól a földrajzi adottság révén. A Balaton menti Böhönyétől egy egész életre messze került: az emigránssors Csehszlovákiába ágyazta, és ezen belül is orvosként Cseh- és Morvaországba. Prága — Ostrava — cseh Teplice: ez a háromszög jelentette szálláshelyét, melyből csak a második világháború, a hitleri, ragadta ki Angliába, Londonba. De a góc helye és tája a cseh föld és a cseh város maradt mindvégig — haláláig. És itt, e kényszerű adottságban lett magyar költő, és lett a cseh avantgardizmus része és részese. Ő volt ,,a" magyar költő Prágában. Éltek és írtak ott az első republikában mások is: Győry Dezső és Vozári Dezső például, de náluk nem hagyott oly mély nyomot ez az atmoszféra, és mire elkerültek, Prága csak egy állomás volt a sok közül. De Forbáth — ahogy egyszer írtam — Prága szerelmese lett, hűségese, szegénye, éhezője és bohémje, aki ezen a síkon csak Prága szegényeinek, kisiklottjainak barátja, megértője, szószólója lehetett. És barát volt mindenki, aki e megértésben és szolidaritásban és szegénységszüntető korparancsban egy lett vele. De a cseh avantgardizmus levegőjét szívó Forbáth hazai úti poggyászként, elmaradhatatlan kísérőként úgy hurcolta magával Petőfit, mint az üdvösségét. És ha néha kicsapott Szlovákiába, akkor a szlovák favágó lett a szerelme. Forbáth nem volt bőven áradó költő. Szűkszavú volt még bohém gesztusaiban is. Négy-öt fiizetnyi verseskötet, melyeket immár két válogatás is őriz (a legújabb épp most jelenik meg a budapesti Magvetőnél): ez minden. De ez aránylagos szűk keretben elmondott mindent, ami fontos volt 1938-ig. A téma: a kapitalizmus és a szocializmus, a háború embertelensége és az emberség mentő invokálása és tudatosítása. Forbáth írt még utána is egypár verset, de a lényeget már rég kimondotta, és ez cáfolhatatlanul megmaradt máig: verseiből az elnémítottak és lebunkózottak hangja szól mindenkihez — szabadítón. Forbáth Imre a világháborúk századának a költője, de költészete — hiába tett pontot 1938-ban — Londonban tovább rezgett, és amikor hazajött, és elmúlt a második 288 világháború: az okozat az ok likvidálatlanságával és az
