Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - emberi hang

táshoz hasonlítja nyelvünket, és nem veszi észre, hogy ő az, aki közel került az ugatáshoz. Az uszítás: ugatás. Magyar vagyok, író, ki emberként érzi és a szocialista humanizmus elkötelezettjeként hirdeti, vállalja és éli magyar voltát. Nem vagyok kutya, és nem beszélek kutyamöd, ugatón. Közel fél évszázad munkája a megmondhatója. Itt és most ember beszél, e fogalom minden nehezékével, embersége jogán, nyelve emberi mivoltának, szépségének tudatában. Védőn és támadón. Toll, ki, toll! Nyelvében él a nemzet, nyelvével él az ember. De van úgy, hogy beszéde elaljasul, állativá hasonul, ugatóvá, uszítóvá válik. Csak az emberi mivoltáról megfeledkezett ember ugat, és ránt uszítva magával népet, nemzetet, nyelvet. A nemzetrontás elmaradhatatlan kísérőjelensége a nyelvromlás. A fasizmus embermerénylete intő példa. Népet és nyelvet soha úgy meg nem gyaláztak, mint Hitler és követőinek gyilkos bandája. Nemzetet és nyelvet úgy le nem aljasítottak, kompromittáltak, mint Szálasi és nyilasai. És különbek, mások voltak-e a szlovák fasizmus gárdistái?! De ezeket a fajgyűlölőket népük, nemzetük alkati mértékéül állítani, és a nyelvet parancsvakkantásaikkal azonosítani — ki merné, ki akarná, ki tudná? Egy nyelvet, melyen Goethe beszélt, egy nyelvet, melyet egy Hölderlin avatott szinte elérhetetlen költészetté (akit azonban a dolgozók jaját, baját éneklő Bezruč és Lisohorský egyformán adaptálhatott], egy nyelvet, melyen Marx írt, egy nyelvet, mely az antifasiszta felháborodás leghitelesebb summája lett: a Mannok és Brechtek világirodalma — ezt a nyelvet ki merné, ki akarná, ki tudná kutyaugatássá avatni?! Nem érnénk mondanivalónk végére, ha a példatárt túlságosan kibővítenők; magyar vonatkozásban szűkítsük le a kört a költészetre. Kérdezem: nyelvem, ez a zengő húrú, árva és mégis világgá áradó költői nyelv, a Petőfik, Arany Jánosok, Vörösmartyk nyelvcsodája, micsoda botfülűség átkaként válhat csaholó kutyaugatássá?! És ki, mi volt a szlovák líra egyik ihletője, Hviezdoslav himnikus hangú szolidaritásának kiváltója? Ady emberköltészete! És Thomas Mann és József Attila európai sötétséget fénybe borító, immár történelmi kézfogása, milyen ugató torokból fakadt?! És milyen nyelven íródott — és mint a Kubai-példa mutatja, hiába íródott — József Attila hozzánk közelebb álló intése: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és 284 nem is kevés..És ki lett a költészet vértanúja, fasiszta