Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - emberi hang

táshoz hasonlítja nyelvünket, és nem veszi észre, hogy ő az, aki közel került az ugatáshoz. Az uszítás: ugatás. Magyar vagyok, író, ki emberként érzi és a szocialista humanizmus elkötelezettjeként hirdeti, vállalja és éli ma­gyar voltát. Nem vagyok kutya, és nem beszélek kutyamöd, ugatón. Közel fél évszázad munkája a megmondhatója. Itt és most ember beszél, e fogalom minden nehezékével, em­bersége jogán, nyelve emberi mivoltának, szépségének tu­datában. Védőn és támadón. Toll, ki, toll! Nyelvében él a nemzet, nyelvével él az ember. De van úgy, hogy beszéde elaljasul, állativá hasonul, ugatóvá, uszí­tóvá válik. Csak az emberi mivoltáról megfeledkezett ember ugat, és ránt uszítva magával népet, nemzetet, nyelvet. A nemzetrontás elmaradhatatlan kísérő­jelensége a nyelvromlás. A fasizmus emberme­rénylete intő példa. Népet és nyelvet soha úgy meg nem gyaláztak, mint Hitler és követőinek gyilkos bandája. Nem­zetet és nyelvet úgy le nem aljasítottak, kompromittáltak, mint Szálasi és nyilasai. És különbek, mások voltak-e a szlovák fasizmus gárdistái?! De ezeket a fajgyűlölőket né­pük, nemzetük alkati mértékéül állítani, és a nyelvet pa­rancsvakkantásaikkal azonosítani — ki merné, ki akarná, ki tudná? Egy nyelvet, melyen Goethe beszélt, egy nyelvet, melyet egy Hölderlin avatott szinte elérhetetlen költészetté (akit azonban a dolgozók jaját, baját éneklő Bezruč és Lisohors­ký egyformán adaptálhatott], egy nyelvet, melyen Marx írt, egy nyelvet, mely az antifasiszta felháborodás leghitele­sebb summája lett: a Mannok és Brechtek világirodalma — ezt a nyelvet ki merné, ki akarná, ki tudná kutyaugatássá avatni?! Nem érnénk mondanivalónk végére, ha a példatárt túlsá­gosan kibővítenők; magyar vonatkozásban szűkítsük le a kört a költészetre. Kérdezem: nyelvem, ez a zengő húrú, árva és mégis világgá áradó költői nyelv, a Petőfik, Arany Jánosok, Vörösmartyk nyelvcsodája, micsoda botfülűség át­kaként válhat csaholó kutyaugatássá?! És ki, mi volt a szlovák líra egyik ihletője, Hviezdoslav himnikus hangú szolidaritásának kiváltója? Ady emberköltészete! És Tho­mas Mann és József Attila európai sötétséget fénybe borító, immár történelmi kézfogása, milyen ugató torokból fakadt?! És milyen nyelven íródott — és mint a Kubai-példa mutatja, hiába íródott — József Attila hozzánk közelebb álló intése: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és 284 nem is kevés..És ki lett a költészet vértanúja, fasiszta

Next

/
Oldalképek
Tartalom