Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - tábori posta

szagos vásáron egy-egy diákcsínyből kipattant cifra káromkodás. A köves Csucsomi utcán falusi szekér zörög. Ott, arrafelé megy valami, egy legény dalol. Aztán egyszerre ott vagyok közöttük. Mindig. Reggeltől másnap reggelig. Egymás mellett alszunk, egyikünk ébren van, még az álmot is lelessük egymás arcáról. Láthat, hallhat az ember, ha akar. Együtt — és meg kell hallanom a föld szavát. A faj leheletét szívom be mélyre, egész mélyre, hogy mindig az enyém legyen, hogy a vérünk egy legyen. És amikor elindul az első lap, róluk beszélek, ügyetlenül, mint aki valami nagyot akar mondani, akinek félni kell és sietni, hogy elmondhassa. Egy lélegzetre. És furcsa dolgokat írok haza a barátomnak: közhelyeket dadogva, egy kicsit nagyzolva, de ma minden szava az enyém, mint akkor volt. Tábori posta: 107. „... Alámerültünk a zárt sorok tömegébe ... Ki gondol most társadalmi különbségekkel? Éles pillantással csupán az emberi értéket keressük... Egy erős vaspánt szorítja egymás mellé a föld munkását és az ideálokért, mindenütt álomképekért futó diákot. Egymás mellé kerültünk, és én akkor megismertem a magyar föld dalos kedvű, halálra elszánt, kérges kezű parasztját, megtudtam: mi az, magyar föld, magyar faj. Egy nagy, szent megismerés! Kérges kezével magasan áll felettem, és én — megalázkodtam és tanultam. Tanultam tőlük magyarnak lenni. Móricz Zsigmod egyik regényében van egy jelenet. Az öreg számadó juhász az éjszakai tűz mellett mesél a fiataloknak. Ezt látom én itt mindig. A hosszú éjszakákon magyarok mesélnek, és a szavak mögött hallom a kis falu harangját, a patak futását, érzem az akác illatát... A tüzet igazgatják, és hallgatnak... És tudod, hogy most mire vágytam? Követelően Petőfi-verseket akartam olvasni. Ezt a tényt szárazon leközlöm: fűzhetsz hozzá kommentárt. A noteszemben egy bejegyzett levelet találtam. A bajtárs értesíti a szülőket fiuk haláláról: írok egy értesítést. Jóskának jó barátja, együtt voltam vele patrujban és őtet megérte egy gojó és bene marat a gojó hát bele halt és ne várjanak tüle levelet, mert meghalt szegény, nekem jó barátom volt, már most tisztelem mint jó barátja. Isten velek, velem is. Ez a levél volt az oka, hogy mai levelem mottója a nagy káosz molekulája: a magyar baka lett. Egész másról akartam írni."