Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - az ötödik evangélium

És aki nem áll feltétlenül az ő oldalára, az reakciós." Willi Becher a Hitlerjugendhez intézett beszédében: „Krisztus nagy volt, de Adolf Hitler még nagyobb!" Springenschmidi 1938-ban, a salzburgi érsek elleni tüntetésen: „A német vallás ezekben a szavakban foglalható össze: Mindent Hitlerért!" És végül Heydrich, a cseh „protektorátus" helytartója: „Hitler tíz év múlva azt a pozíciót fogja betölteni, amit ma még Krisztus jelent." Krisztus helyén Hitler csak a háború erkölcsét jelenthette a szeretet törvényével szemben. „Vallásunk a vér", mondotta a Munkafront vezetője, dr. Ley. A vér vallása: „a harc sakramentuma". Ahol a háború jelenti a legfőbb szentséget, ott a vallás istene és prófétája csak Hitler lehetett. A Heil Hitler „német nemzeti ima" volt, a hitlerizmus az Alfred Rosenberg sürgette legnagyobb mítosz: „a szükséges ötödik evangéliu m". A vallás: hitvallás. Hol, mit csináltak, hogy reagáltak ez időben a tételes vallások,» a katolicizmus és protestantizmus hitvallói? 1933-ban Hitler még csak a kommunistákat üldözte és a zsidókat alázta. Könyveket égetett, de a klerikofasizmus hírhedt bécsi lapja, a Schönere Zukunft még tapsolni tudta a könyvmáglyát: „A katolikusok jelentsék ki szolidaritásukat a nagy könyvégetés szimbolikus tényével." Hoszszú volt az út, mely a tévelygésektől elvezetett az ellenálláshoz és üldöztetéshez, a konkordátumtól a pápa hitlerizmust kiátkozó brévéjéig, mely — a pápaság történetében először — a figyelmeztetett nép nyelvén szólott: „Mit brennender Sorge . .." Égő aggodalommal... Hitler következetes volt, csak -az emberek nem akarták feladni nacionalista illúzióikat, noha Hitler világosan kinyilatkoztatta a harcot „a kommunista destrukció és a keresztény konzervatív hagyományok politikai és kulturális nihilizmusa ellen". így aztán nem csoda, ha Heinrich Mann 1937-ben már új helyzetet nyugtázhatott: „Hitler a kereszténységet utoljára jelentette ki ellenségnek, ezért ma ez lett első számú ellensége. Hogy a keresztények tömegesen kezdik meg az ellenállást: ezért tisztelet és megbecsülés jár." A Hitler-ellenesség, az antifasizmus minden formája szükséges és fontos volt: ez ellenméreg nélkül Németország végleg elsüllyedt volna a nácizmus mocsarában. Az emigráns katolikusok lapja, a Deutscher Weg, joggal írhatta: „Minden német, aki ma pontos ellentétét jelenti annak, amit a nácizmus képvisel, az elképzelhető legjobb szolgálatot teszi nemzetének." Az antifasizmus keresztény vonalon elsősorban a vérvallás, a háborús moralitás, a barbár tekintetnélküliség 273 18 Vigyázó szemmel