Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - simai

szocializmus realizálása felé. A helyi adottságnak megfelelően használta ki a legális lehetőségeket, hogy az illegalitás szellemének biztosíthasson zavartalan teret. A Természetbarátok turistái a kassai hegyekben edződtek kommunistákká. És ennek az egyesületnek lelke Simái volt. Kulturális vonalon benne volt támogatólag minden megmozdulásban. A magyar színház ügyétől és támogatásától a Levá Frontáig, a balfrontig terjed a sor. 1945 óta erejét, egészségét nem kímélve szolgálta a párt ügyét: a sírnál a kerületi pártbizottság tagjaként búcsúztathatták. Hosszú lenne ennek az életnek fontos adatait pontosan felsorolni. Egy ember halt meg, aki fogalommá vált mint orvos, mint kommunista, mint magyar és mint ember. Orvos volt. Nőorvos. Szenvedések enyhítője, szülő anyák támasza. Orvos volt, kit betegei rajongásig szerettek. Amikor a gyászmenet elvonult a hosszú főutcán, az úttest mentén, majd kint a sírnál síró asszonyok százait lehetett látni: páciensei könnyezve áldották utolsó útját. Kommunista volt: erején felül dolgozott. Amikor e viszonylatot az ő esetében ezzel a mondattal jelezzük, akkor a kommunizmus lényegét mondjuk ki: a hősi — tehát erőn felüli — vállalás magától értetődőségét, a követésre méltó emberi egyéniséget. Magyar volt. Az 1945 utáni legnehezebb napokban Kassa magyarsága őt nézte. Példa volt, kit követni lehetett. Ember volt. Az emberiség realistája: embersegítés. Emberek százai tanúsíthatják, mint járt és instanciázott érdekükben. Ő volt a közbenjáró, az utánjáró, ő volt kisemberek ügyének szószólója, fáradhatatlanja. Ez az emberség emelte alakját, ez a humanista aktivitás színezte és melegítette minden szavát és tettét. Barát volt. Tanú vagyok: barátom volt. De erről, ennél többet mondani most nem szabad és nem lehet. Magamról nem beszélhetek. Az én tisztem több és nagyobb volt: nekem azt a Simái Bélát kellett élővé marasztalni, aki mindenkié volt: az orvost, a kommunistát, a magyart, az embert, az emberséget, aki példa volt és fogalom lehetett. Név, mely teljesen kitöltött és meghatározott egy életet, egy embert. Áldott legyen neve és feledhetetlen az emléke! (ÚJ SZÓ, 1956] 271'