Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
III RIASZTÓ SZEMMEL - ah, hol vagy, péter király?!
ah, hol vagy, peter király?! Szent István után Péter jött, az idei nagy Szent István-i ünnepségek után, Magyarország kormányzójának németországi diadalútja. Székesfehérvár után Kiel jött, a múlt történelme után a jelen nagy eseménye. Székesfehérvár és Kiel, a múlt és a jelen közt hatalmas űr tátong: áthidalhatatlan két világ. Az alkotás és romboló hódítás, a béke és a háború, a bölcs megfontoltság és a totális fegyver, az erkölcsi latolgatás és a hatalmi felelőtlenség. Szent Istvánra gondolva: a konstruktív kereszténység és a felelősséget destruáló pogányság. Lehet ezt a kettőt közös síkra hozni, áthidalni? Lehet ez az út a magyarság igazi útja? A logikus, az ésszerű, a természetes és az erkölcsileg is járható?! Ma, amikor Göring vadászterületén felzúg a hallali, és a magyar államférfiak Berchtesgadent járnak, vissza kell lapozni Székesfehérvárhoz, az ünnepségek záróaktusához, ahonnan Magyarország kormányzója váltott lovakkal sietett Kielbe csatahajót keresztelni. A szimbólum megragadó, lenyűgöző és — lesújtó. Szent István keresztvíz alá tartotta nemzetét, utódja pedig a krisztusi keresztet tagadó és fegyverpogányságot igenlő horogkereszt nagy művét, a halálhajót megy keresztelni a szolidaritás és fegyverbarátság nevében. Az erkölcsi köteléket az egyetemes kereszténység helyett itt már a ,,kard és vér joga" szentesíti. Az aktus szereplői már nem szent életű germán püspökök, de mellén az első osztályú vaskereszttel Krupp von Bohlen, a „fegyverkovács". íme a kép! Durva, tendenciózus fehér-fekete szembeállítás ez, de Székesfehérvár és Kiel közvetlen szomszédsága fékezetlenül kikényszeríti az emberből az ezeréves magyar gond — a német veszedelem mai, mindennél sötétebb aktualitásának pesszimizmusát. A német veszély, a szolgaság következménye, a vazallus állam sorsának bizonytalansága, a kiszolgáltatottság rettenetes lidérce: nem Szent István-i örökség és hagyomány. Ez Pétert idézi. És Székesfehérvár után Kiel: a rossz mellékízétől terhes. A szorongás, az aggodalom, a gond tehát mindenképpen érthető. Mintha az „Ah, hol vagy, István király, Téged magyar kíván" vágydallamára a sötétből egy erősebb, de idegen diabolikus kórus felelne: Ah, hol vagy, Péter király, Téged német kíván! 252 Székesfehérvár — ha ez Szent Istvánt jelent, és Kiel kö-