Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - a magyar nyelv szlovenszkói sorsa

g i a. Folytassuk ma tovább az elgondolást. Az elmeszesedett nyelvvédelem a huszadik évben a mindent helyrepótoló nyelvstratégiát követeli. A stratégia azonban vezérkart. A magyar nyelvvédelem vezérkara: a kisebbségi magyarság biztos egységkerete. Az az egység, mely pártokon és világnézeteken túl az egyedül létrehozható és létrehozandó egységet jelenti, mert célja egyedül és kizárólag a kisebbségi nyelvjövő biztosítása. Az egységkeret neve: Kisebbségi Ta n á c s. Tagjai: pártok, kultúrszervezetek delegáltjai, a szlovenszkói szellemi élet szervezői, pedagógusok és írástudók. Kidolgozza a kisebbségvédelem tervét, megállapítja a veszélypontokat, pontosan feltárja, mi kell és hol kell, nem áll elő lehetetlen kívánságokkal, de megállapítja az adottságok figyelembevételével azt a minimumot, mely nélkül a nyelvjövő elképzelhetetlen. De ezt a minimumot maximálisan: intranzigenciával kezeli. Egységes irányt szab a kisebbsági önsegélyezésnek, és — mint a kisebbségi összmagyarság bizalmának letéteményese — ez a Kisebbségi Tanács lesz az a fórum, mellyel a kormány a magyar február 18. megvalósítása érdekében érintkezik. Minden közbeiktatás és minden másfajta közvetítés a kölcsönös bizalmatlanság eddig volt állapotát konzerválja, és így kielégítő eredményhez nem vezethet. Hogy mi a nyelvvédelem stratégiájának az iránya, azt nem a kisebbségi front eddig volt dezertőrjei szabják meg, de azok, akik a szellemlét itteni alfájaként a nyelvvédelem intranzigenciáját tudatosítják. És alapként: az iskolakérdést! És itt ezen a ponton a türelemprédikálás: problémaelejtés, mert a türelem időközében jóvátehetetlen veszteség érte és éri a magyarságot. A Kisebbségi Tanács hivatott egyedül megállapítani, hol van a legakutabb veszélypont, és hogy kell a magyar nyelvjövő stratégiai támpontjait úgy kiépíteni, hogy azok ne kapkodó és elfüstölő improvizációk legyenek, de a felfektetett terv lépcsőfokai. A Kisebbségi Tanácsnak mint egységkeretnek nincsen más legitimációja, mint a magyar nyelvmuszáj demokráciája. És ez sok. Az egységkeret lehet az a kohó, mely a magyar nyelvjövő érdekében leolvaszthat minden reakciós mellékízt, hogy így a magyarság népi demokráciájának törjön utat. Korszerű kisebbségi munka csak innen, ebből az egységkohóból indulhat. A Duka Zólyomi Norbertek a Sidor—Jaross ballaszt nélkül csak itt teljesedhetnek ki összkisebbségi plusszá, ahogy a Dzurányi Lászlók is csak a kompromittáló Csomoroktól, Beranoktól függetlenül tölt244 hetik be hivatásukat. Délibáb, utópia? A védekezés, a meg-