Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek
petőfi budapesti szobráról, melyet ma már a Kémeri Nagy Imrék koszorúznak, majd tíz év előtt rendőri segédlettel távolították el a Sarló Petőfinek szóló hódolatát. A Sarlónak az összes dunai nemzetek színeivel ékesített koszorúja — ez a rég volt, naiv, de becsületes kísérleti demonstráció —, mely akkoriban parlamenti vihart idézett elő, ma a történelmi lomtár kelléke. A dunai népek testvérisége nem szökhetett virágjába, a gyűlölet vetését ma mindenütt a német fasizmus aratja. A mai magyar ifjúság nem ismeri közvetlen szomszédait, háza táját, a kötelező realitást, messzebb néz, és légüres térben társalog. De ez a messze nézés, mely a közvetlen szomszédok feje fölött, messzi távoli vizeken vél horgonyt vetni: vétkes könnyelműség és gőgös vakság. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület kezdeményezésére a magyar diákok különböző országok diákjaival leveleznek. A lapjelentések szerint „levelezésben állnak diákjaink 608 német diákkal, 51 ausztráliai diákkal, 12 belgiumival, 132 észtországival, 608 egyesült államokbelivel, 530 finnel, 774 franciával, 123 angollal, 477 olasszal, 207 hollanddal, 26 lengyellel és 56 svájcival". Tehát levelezésben az egész világgal, csak a környező dunai szomszéd népekkel nem. A levelezés nem terjed ki a csehekre, szlovákokra, ruszinokra, románokra, szerbekre és horvátokra, tehát azokra a népekre, melyeknek szalagjai valamikor a Sarló koszorúját díszítették. A levelezés nem terjed ki a gyűlöletpropaganda által első számú ellenségnek deklarált és szuggerált — szomszédokra! Rossz szomszédság, török átok. Ha a közmondás igaz, akkor az átok is igaz, és megakadályozására mégsem történik semmi. Aki szólni mer és tenni mer, az a Sarlótól a Márciusi Frontig: hazaáruló. Jó magyar ma csak az lehet, aki szomszédot tud gyűlölni és negligálni, hogy a nevető harmadik — a német fasizmus — learassa vetésének, a mesterségesen felfokozott dunai gyűlöletnek és elidegenítésnek gyümölcsét: a német KözépEurópát, az Ostraumot, ahol cseh és magyar, szerb, horvát és román egyformán — szolga! Tegnap a dunai népek testvérkoszorúját, a Sarló hódolását, a szlovenszkói magyarság történelmi sorsüzenetét lökték le a szoborról, ma a Kémeri Imrék birtokolják a szobrot, hogy holnap, amikor a budai várra felszökik a horogkereszt, végleg ledönthessék és elföldeljék azt a Petőfit, aki önmarcangoló kínnal döbbentett a tegnap és ma végzetesen közös árulására és szégyenére:
