Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - mária, olvasd arany jánost

maria, olvasd arany jánost Nem csak Máriának szól, és nem éppen csak Arany Jánosról. A magyar lánynak küldöm megértésre, szeretetre a betűk szomorú és vigasztaló légióját. Nekik: a szívből magyaroknak adom különös ajándékképpen — magyar írók aranytollát, életmelegét. Mária, olvasd Arany Jánost... Régen történt minden, és én olyan furcsán kerültem össze Máriával, hogy most szeretném, ha ráismernék, ha meglátnám, és mindig csak úgy látnám, mint akkor. A szél sodorta elém: görgette, végighurcolta a poros földön, és ő mégis rám talált. Hányszor ütődött fűnek-fának, hányszor taposták kíméletlen embervándorok — és ő egyre hozta, egyre kínálta magát az embereknek. Kis papírrongy volt Mária: lelkes élet, kívánat, ajándék — és senkinek sem kellett. Én egy holdas nyári estén ismertem meg Máriát. Árpádházi szent Margit szigetén sétálgattam... Talán kifáradtam, talán csoda mód friss ás erős volt a holdfény, talán megéreztem a lányt, megsejtettem a szépséget, talán viszszaimádkoztam magam köves emlékek életébe. Dobogó, fiatal szívvel ezen a holdas estén valami csodát vártam... életet, szerelmet, megértést, halált, mindent, semmit... valami csodát — és akkor jött Mária: ott feküdt lábaimnál, csak le kellett érte hajolni, szívre kapni, agyoncsókolni. Fiatal szívem furcsa nászát — ha elmondom nektek, magyar lányok — ajándéknak veszitek-e? Meg fogjátok érteni a csókot, az ölelést, az imát és mindent, amit Máriának adtam — amikor a hold Árpád-házi szent Margit szürke kövei közt bujkált? Kis papírrongy volt Mária. A szél egy kitépett újságlapot hajított a lábam elé — ott olvastam ezt a csuda mondatot: Mária, olvasd Arany Jánost. Valaki, egy író, szíve melegével egy levelet küldött Máriának. Mária akkor Kolozsváron volt, az író Pesten élt. Ezerkilencszáztizenkilenc júniusában a magyar író Pestről nem küldhetett szebb, bátrabb üzenetet — Erdélybe Máriának, mint ezt a szerető, panaszos vallomást: Mária, olvasd Arany Jánost! A levelet Szabó Dezső írta. Máriának írta. A lány-