Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - a gólem pozsonyi legendája

A Slovenská pravda azt írja, hogy a Gólem-film a szlovák­ság nemzeti érzését sérti. Szlovák nacionalizmus és Gólem? A józan ész itt felmondja a szolgálatot. A fantázia is meg­torpan. Mért a Gólem? Mért nem Tarzan, a hindu lándzsás, vagy Gaál Franci? Mert ha a Gólem sértés, akkor ugyan­olyan joggal ezek is sértésszámba mehetnek. Ezeknek sincs semmi közük a szlovák nemzeti érzéshez. Az ember ne üljön be fejfájással moziba. A Gólem-film vetítésénél, amikor már nagyon belém nyilallt a fájdalom, néha pillanatokra le kellett hunynom a szemem. Talán ak­kor, valamelyik ilyen pillanatnyi szemhunyásnál történt meg a gyalázat, a sértés, az, amit a szlovák nemzeti érzés fiai nem hagyhattak szó, bot, záptojás és bűzbomba nélkül. Most, hetek múlva töröm a fejem: mibe lehet ennél a film­nél belekötni? Mi volt ez a film? Az ismert Gólem-legenda, az örökhálás filmtéma nem tudom hányadszori felmelegítése. Soha baj nem történt vele, világsiker volt minden hangos és néma változata. És most egyszerre: sértés, gyalázat, bosszúüvöl­tés?! Mi ez a film? Egy szociális téma, amit zsenálisan elkönnyelműsködtek. Ami marad, az egy színész feledhetet­len alakítása. A Rudolf császárt személyesítő Harry Baur olyan hús-vér valóságban tárta elénk a hradz'sini Rudolf­atmoszférából kihámozott ember-Rudolfot, olyan meggyő­zően meztelenítette a császári, bíbort közönséges ingtépő fuldoklásig, a megközelíthetetlent annyira beteg szegény­séggé és emberi fájdalommá, hogy ilyen teljesítmény mel­lett — mely az ámokfutás és összeomlás emberi viharzá­sa — kell, hogy eltörpüljön minden más. A Gólem-film: Harry Baur és semmi más. Minden mást elfelejtettem. Ha Bécs eltiltja a filmet (ahogy még mindig nincs el­döntve, futhat-e ott a Gólem, vagy sem), megértem. Ezt a filmet a Habsburg-imádat dinasztiagyalázásként könyvelheti el. Az Isten kegyelméből való császár mint szegény krea­túra. Szegénynél szegényebb, mert magányos. Betegnél be­tegebb, mert a Tökéletes nem panaszkodhat. Amikor aztán ez a mindenek ura őrületében a földet túrja és fájdalmában az ingét tépi: akkor egy világ dől össze. Egy világ, amit épségben akarnak tartani még ma is. Bécsben, ahol ma újra császárimádatra kezdenek berendezkedni, ilyen filmet, ilyen Habsburgot bemutatni: rizikó. De Bratislavában? Itt megáll az embernek az esze. Egy más verzió szerint a pozsonyi bűzbombázás a szlo­vák filmeknek akart propagandát csinálni. Szlovák filme­ket: harsogott a kiáltás. Helyes, mondjuk, kérjük, várjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom