Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - magyar proletárdiktatúra

gyulákkal üzen gyűlöletet, hazuságot, ellenforradalmat, fasizmust: köszönetet a magyar proletariátusnak. A magyar nép, a magyar dolgozók milliói két köszönetben csalódtak, Európa és Hungária megcsalták, odébb lökték. Milyen lesz vajon a harmadik megmentett: a Szovjetunió hálája és köszönete? A magyar proletariátus a Szovjetuniótól nem vár köszönetet, nem vár jutalmat. A szocialista társadalomban nincsenek sem hűbérurak, sem vazallusok. A szocializmus a dolgozókat egybekapcsoló, internacionális közösség. Lényege: egymást segítés, egymást erősítés, szolidaritás. Ha a német börtönökben „menekülés közben" agyonlőnek valakit, akkor San Franciscóban és Budapesten, Tokióban és Párizsban egyformán rándul meg a proletárszív. Ha a karéliai csatornán megindul az első hajó, akkor Prágában, Berlinben, Mexikóban és Tuniszban egyforma öröm festi pirosra az arcokat: az orosz munkagyőzelem eredményét közös jóként könyvelik el. A Dnyeprosztroj, a kolhozok és gigantok nemcsak Moszkváért, nemcsak százötvenmillióért dolgoznak: a föld alatt konspiráló magyar proletár ezt éppúgy tudja, mint olasz, kínai és japán elvtársa. A Szovjetunió köszönete, jutalma ott izzik Magnitogorszk kemencéiben: a magyar dolgozók keménysége, hite, jövője itt kovácsolódik. És nemcsak a magyar 1919; a francia kommün, a német proletárvereség, a bécsi három nap is itt acélosodik biztos, kemény, megdönthetetlen világgyőzelemmé: világszámadássá. (AZ ÜT, 1934 — A NAPJAINK 1969 márciusában megjelent rövidített szövege szerint)