Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - magyar proletárdiktatúra

nem rémuralmat. A pesti vértanúszobron azonban nem ez a szám szerepel, de 587. Hogy duzzadhatott fel ennyire az áldozatok száma? A szobornál vitéz Váry Albert koronaügyész mondott beszédet, s évekkel ezelőtt ugyanez a Váry Albert magyarázta meg az 587-es szám értelmét imigyen: „Utcai verekedések, kocsmai harcok, szerelmi okokból történt gyilkosságok áldozatai is ott szerepelnek a statisztikában. A forradalom bukása után aug. 4-én és aug. 13-án az ország különböző helyein gyilkosságok fordultak elő: ezeket a hivatalos ellenforradalmi statisztika mind a forradalom áldozatai közé sorolja. Mint forradalmi gyilkosságok szerepelnek az ellenforradalmi harcokban elesettek is." (A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Hivatalos és bírói ítéletek alapján kiadja dr. Váry Albert koronaügyészhelyettes.] Most az áldozatszobor számhazugságát mégis valósággá avatta Váry Albert. A rémmesét így maguk a szoboravatók cáfolják, hogy ezzel egyet bizonyítsanak: magyar viszonylatban csak az ellenforradalom rémuralmáról lehet beszélni! A magyar proletárdiktatúra emlékének azonban nemcsak a rémmesével kell birkóznia. Kifelé, a közvélemény vagy az osztályöntudatos munkásság felé más gátlásai is vannak. A magyar proletárdiktatúrának nincs szubjektív átütő ereje, nincs olyan köztudatba átment hősiessége és tragikuma, mint volt a párizsi kommünnek és az 1905-ös pétervári napoknak, nincs az a magával ragadó spontaneitása, mint volt most a bécsi forradalomnak. Valahogy idegen, hatástalan, és kifelé évről évre veszít a 'kontúrjaiból. Nincs köztudatba átment története, egyáltalán nincs sem irodalma, sem történésze. Magunknak is Jászi és Böhm könyveit kell forgatnunk. Évek múltán egyre erősebben érezni ezt a hiányt: nincs átfogó pozitív megragadása a dolgoknak, nincs kritika, dokumentum, amire támaszkodni kellene. Frázisnál, tézisnél, szólamnál, emléknél ma már több kell. Az Üt utolsó számában kértük, hogy az olvasók közöljék visszaemlékezéseiket, és küldjenek a szerkesztőségnek dokumentumanyagot. Az Űt 5000 állandó olvasója közül kettő reagált erre a felhívásra. Ez mindennél jobban beszél. Mintha valahogy holtpontra jutottunk volna! Öt évvel ezelőtt írta Kun Béla: „A magyar proletárforradalom egész sor különleges tapasztalata és különleges jellemvonása még históriai próbájára vár, a történelmi kontrollra." (INPREKORR. 1929. 589.) Történelmi kontrollt sürgetünk, de még a feldolgozó részletmunkánál sem tar162 tunk. Pedig összefoglaló, cáfolhatatlan, egész és szuggesz-