Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - "új munka"-új veszély

emberiség kátyúba került, a polgári kultúra meghalt, a kapitalizmus és minden tartozéka ellenség, egyetlenegy út van a szabadsághoz, a világ képének átformálásához: a proletariátus osztályharca, a végső harc! De ez harcot jelent, új munkát minden fronton és minden formában, vállalást, kiállást, állásfoglalást, tiszta, nyílt beszédet, az intellektuális ormok magas nyergéből való leszállást, mert ez a harc, ez a munka véget vet az intellektualizmus polgári előjogainak: a tanulás és tudás birtoklásának, mert azt ma már meg kell osztani, azt szét kell teregetni, többnek, mindenkinek hozzáférhetővé tenni. Az intellektuális arisztokratizmusnak befellegzett: a kiváltságosok, az intellektus veszélyeztetett magántulajdonosai tehát mártírarccal, mint a „szellem halálraítéltjei" köszöntik az olvasót, akik nem léphetnek csak úgy egyszerűen a kor kijelölte, kenyér, sőt humanitás követelte egyetlen útra: a proletariátus útjára, mert ők „komplikáltabb lények", a „legszebb kivirágzásai a homo sapiensnek", nekik nem a világ sorsának, képének az átváltoztatása a fontos, nem a kapitalizmus megrohamozása, nem a munkanélküliek ordító valósága, de az „önfogalmazás", egy misztikus „nem tudom, hogy mi", csakhogy ne kelljen arról beszélni, ami van, ami torokszorító szükség és kötelesség. Ezt a munkát, a tényleges küzdelmet az akadályokkal, a korlátokkal, a kapitalizmussal, röviden, az osztályharcot naiv őszinteségű munkamegosztással nekünk hagyják. Az Üt megjelenésével az Oj Munka sok tekintetben tehermentesedik, s melléktételektől mentesen szentelheti erejét fő céljának. Ötvenmillió munkanélküli, a kapitalizmus és a proletariátus egyre jobban kiéleződő élethalálharca: melléktétel. A fő cél: az irodalom. Tömegtől, élettől, osztályharctól elvonatkoztatott független irodalom, tehát: az írók privát ügye. Mert az az egész Űj Munka: entellektüelek egymás közt. írók írnak íróknak, közönség kikapcsolva, privát ügy, kedvtelés, luxus, melynek ma már nincs létjogosultsága, mert energiát emészt, és erőket von el a lényeges frontról. Ez a lap „nem tudja, hogy szükség van-^e rá?", azaz: érdekel-e még másvalakit is az entellektüelek egymást bolházása, önfogalmazása, önigazolása, önmaguknak vagy korosztályuknak premier plánba emelése. Ha aztán közelebbről megnézed ezt a képet, akkor ezt kapod: „Itt tenni kéne valamit. Tudom. Tudom. Te állsz, és én hallgatok. Tiszta vagyok: tehetetlen vagyok." Az újarcű magyar, Győry Dezső nyíltan bevallja a csődöt, a tehetetlenséget, az impotencia cáfolha- 145 10 Vigyázó szemmel