Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - a ló farkához kötött ember
kora, az én vagyok az atyaúristen kora, én, a magyar korona gyöngye: a főnemes, a középnemes, a dzsentri. Szent feudalizmus és csoda: feltámadás 1928-ban, a demokrácia nagy századában! És az ügyész, a törvényszentesítő, aki mostanáig mindig, mindig a vádlott terhére: az ítélet súlyosbításáért fellebbezett, ebben az egy esetben — ó, isteni csoda — a vádlott javára fellebbezett. Teljes joggal, mert lehet-e tűrni, hogy egy százszázalékos egész ember, egy Rhédey, csak azért, mert egy senki emberen kitöltötte régi jog szerint járó szadizmusát — büntethető legyen? Büntetést csak jobbágy érdemel, mert szólni mert, mert panaszkodni mert. így az ügyész, így Rhédey és mindazok, kik tapsolnak és fellélegzenek: szent középkor, régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Régi dicsőségünk, régi jogunk ... Nos: Rhédey életre valósította, az ügyész megengedte, tehát: tény. Törvény. Mert a törvény: az ügyész. A törvény szigorú, kérlelhetetlen őre. És az ügyész a vádlott javára fellebbezett, a vádlottat védte: a vádlott tettét jutalmazón törvényesítette. Középkori barbarizmus jogát — 1928-ban. Engedtessék meg a következő mondat: itt nálunk a szepsi gyilkos cigányok állítólag emberhúst ettek, Rhédey főintéző úr ló farkára kötötte a cigányt. Nos, amit a szepsi cigányok csináltak — buta állatiságukban, éhségükben —, az emberevés mindennél rondább ténye nem olyan borzasztó, nem olyan kegyetlen, nem olyan beszámítható, mint ez a dzsentrigesztus, ez a tudatos, jóleső, szadisztikusan lihegő, energialevezető jobbágyrugdosás, ez a Rhédey-féle, embert állati sorba rondító bestialitás. Ha a törvény ezt a bestialitást nem helyezi egy sorba a szepsi cigányok bestialitásával, ha a törvény ehelyett még ennek a ronda szadizmusnak védelmet nyújt, akkor — le kell tenni a tollat, el kell hallgatni, elnémulni, hamuhintő gyászestét nyögni vagy kegyetlen grimaszt vágni, kényszerzubbony után kiáltani, valami különöset, valami retteneteset csinálni, ordítani, hogy mindenki felfigyeljen, hogy mindenki lássa, hogy mindenki értse a Rhédey-örömünnep, az ügyészvédelem teljes igazát: a ló farkára kötött ember cáfolhatatlan tényét — 1928-ban! [AZ ÉLET, 1928) 136