Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - a ló farkához kötött ember

jes következetesség, a valóság pontot követel. A pont körül nincs, nem lehet játék, nincs zene, nincs nagyszerű és talán legszebb magyar istenprofanizáló istenvers (Isten), de ehelyett van új teremtő ritmus, nehéz, szürke vállalás parancsoló kezdete, megérzés, megismerés, következetesség beszéde, a Földes Sándoré például: Készítsd a szavakat, költő, talán már holnap beszélned kell! kik sosem voltak boldogok, új csillagot fürdetnek: más szó kell a lány nevetésének, kit nem tilolnak többé a gépek! új szó — mert mit mondjon, ha kilép az új égbolt alá? és a rab és a gyermek és a katona is eldobja a vedlett zöngéket ... egy szót csak, költő! készülj, holnap már vezetned kell! Ez a vers nem vers. Mert — vers dacára is valami: tény, tett, életszó. Üj szó, Jövő. Pont a líra után. (KORUNK, Kolozsvár, 1928) a ló farkához kötött ember Minden feltámadás, ha hittel csinálják, százszázalékosan és örömmel, és törvénykönyvek, írástudók szentesítik: húsvét. A gazemberek is ünnepelhetnek húsvétot: a maguk sikerült örömünnepét, vágyaik, szennyes vágyaik sikerét. Feltámadás: nem éppen húsvéti és nem jézusi, de öröm, tett és halleluja: a leányzó csak aludt, de nem halt meg. Szunnyadó vágyak, szunnyadó bűnök, szunnyadó, eltemetett ősi jogok. És feltörnek, megvalósulnak, és törvénykönyvek, írástudók szentesítik: feltámadt, büntetlenül feltámadt az ősi jog, a magyar jog, feudális jog, emberállat virtusa és — mai igazság nem büntet. Nem büntet, de mosolyog és jutalmaz: a két „igazság" egymásra ismer: a várúr és mai ügyész a jobbágy állatsorsát hallelujás kézfogással új valósággá avatják. A jobbágy: állat. Mindenki, aki csak azért dolgozik, 134 hogy betevő falatja legyen: állat. Az állat ura az ember. Az