Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - az individuálhedonizmus regénye

örömházban dolgozni sem kell, a hős becsengeti inasát, és lediktálja a táviratot, az amerikai Parris, ha épp eszébe jut egy világmegváltó gondolat, Coocktól hozat ki egy kis­asszonyt, hogy az leírja. Ez a Villa U.S.A. gőgös magasság­ban áll az élettenger felett: tömegélet, embernyomor hul­lámai nem érnek, nem érhetnek ide, de nem is szabad, hogy a szentélybe betörjenek. ,,A kor ellenük (Rulandék ellen) szólt. A kor a kíngyötört emberről és a tömegemberről be­szélt, és gyűlölte azt, aki saját személye részére rendezni akarta a dolgokat." Tehát védekezni a mai kor, a mai élet ellen, ha lehet. És lehet, mert a Villa U.S.A.-ban pénz is van, amit jókora adag cinizmussal úgy hívnak, hogy — öröm öntudata. A Flake-féle objektív szemlélet itt a regény­ben mutatja meg igazi arcát: nem más ez, mint kényelem­szemlélet; a jólét jó levegőjéből ki lehet küszöbölni minden zavaró dolgot, és várni kényelmesen, rendezni nagyképűen! Emberek, akik jól kitáncolták, kinevették magukat — min­dennel rendbe jönnek, és végeredményben el kell fogadni és jóváhagyni: az életet azok intézik, élik és ítélik, akik a Villa U.S.A.-kban élnek. Minden más marad a régiben: nyal­hatjuk a szájunk szélét, és legyünk boldogok, hogy legalább ezt élvezzük: más emberek nagyon okos, nagyon jó élet­művészetét, életfilozófiáját, életrendezését. Ma ez a telje a fejlődésnek, ezeket az embereket kell jó és gerinces, Európa jövő sorsával törődő embereknek tekinteni. Gusztus dolga az egész, de hogy Flake, a valahai svájci száműzött, aláhúzottan ezekkel az emberekkel tart, hogy ezt a villa­mentalitásos és éles eszű, analizáló arisztokratikus szellemi játékot, melyet bátran arisztodemokráciának nevezhetünk, megváltásnak és pozitív eredménynek fogja fel és így pro­pagálja — az a polgári béklyókból kiszakadni nem tudó, imponáló szellemerővel dekadenciát takaró intellektualiz­mus cáfolhatatlan csődje. Igen, ezeknek az embereknek villa kell, csigaház, melybe be lehet és be kell húzódni, hogy agytánccal és entellektüel-shimmyvel cifrítva világ­képpé tágíthassák az individuálhedonizmus világmegváltó üvegházi pózát, mely a kinti valóságban az első utcaseprő­nél, az első lócitromnál mozdulatlanra dermed. Mert: csak önmagáért való és önmagába visszatérő mozgás a — lég­üres térben. Nem a mi világunk. „Mondd ki a rendet, ami benned van." Kassákról írva állapítottam meg: ez ma csak egy úton lehetséges, légüres térben. És tovább: valaki le­maradt, hogy világosan lásson, hogy világgá tágíthassa önmaga megtalált erejét. Kozmikus erejét. Kassák jövőcel­130 Iákat épít dinamikus helyzetenergiával, hideg izzással.

Next

/
Oldalképek
Tartalom