Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - korlátok és korlátok ellen
nya. A kicsinyes polgári felháborodás ilyen szempontból mindenképpen meg van okolva: a hálószobaszentség megsértése! A gyanús csak az volt, hogy országos forradalom lett belőle. Itt valami más mozgatta a szeleket. Ma már tudjuk: vakard meg az erkölcsöt, és kibújik a magyarság világító oszlopa és megváltó vezére: bizonyos Korláth nevezetű űriember, dzsentripolitikus, tehát: felelős állásban levő suszter. A Szép Angéla háza igazán nem volt alkalom politikai ütésre, amolyan bolhacsípés volt csak a Korláthok (korlátok) által szentesített élet felé. Hogy mégis megtették, mutatja, mennyire félnek attól a Tamás Mihálytól, aki nem züllött le kvaterkapolitikájuk bankettasztala mellé, akit már sejtenek mint ellenséget, és akitől már hápogva félnek, és akitől — hinni akarom — okuk is lesz félni. Az ilyen — életkorlátokat szentesítő — korlátolt Korláthok ellen küzdeni a mai irodalom egyik fő célja. Ez az, ami irodalmi lényeg, irodalomnál több: az életkorlátokat lehetetlenné tenni. Megmutatni, kik bitorolják politikai okossággal az életet és fórumot, és megmutatni azokat az értékeket és páriákat, akik a korlátok végtelenül ügyes és önző hatalmi korlátoltsága miatt lehetetlen életre kényszerülve hallgatnak. Az élet igazságtalanságát, szociális lehetetlenségét megmutatni mindig harcot jelent a korlátok ellen. Ez a harc nem ismer kíméletet, félmunkát. Az író, aki vállalja, csak teljesen vállalhatja: nem törődve semmivel, senkivel. Ez a Tamás Mihály útja: felelősség és lelkiismeret, melyhez nem érthetnek ruszinszkói bojkottok. Tvaroska Mihály építészen bosszút állhatnak, bojkottálhatják. Kis pontok ők: a nagy Korláthok és egyéb — korlátoltak. Minden értéket berondító légypettyek. Szivacs kell ide, rongy és tiszta víz. Semmi más. Egyébként Tamás Mihályt illeti az utolsó szó. És ez a szó nem lehet más, mint Tamás Mihály emberi lelkiismerete, amelynek döntő jelentkezését hittel várjuk mindnyájan, akik élet- és emberkorlátok ellen küzdünk. (A REGGEL, 1927)
